Sirius Black & Lilyanah Strongheart

Éppen a Három Seprű felé ballagtam és a gondolataimba merültem. Gondoltam, hogy megiszok egy vajsört, hátha az jó lesz, mivel kicsit kikészültem. Ugyanis az RBF év egy rémálom... Még mindig van egy hónap a vizsgákig, de már most háromszor annyi feladatod adnak, mint általában, és órákon is kétszer többet gyakorlunk. Beléptem az ajtón, és rögtön megállapítottam, hogy csúcsidő van, ugyanis a hely zsúfolásig tele volt, főleg ismeretlen varázslókkal, boszorkákkal, de azért akadnak roxfortos diákok is. Nagy nehezen a pulthoz furakodtam - ilyenkor jól jön a sovány alkatom, könnyebben átférek a szűk helyeken. Odaérve láttam, hogy Madam Rosmerta el van foglalva, így amíg vártam, alaposabban szemügyre vettem a vendégeket. Nem messze tőlem, az egyik asztalnál Sirius Blacket is megpillantottam. Megrendeltem a vajsört, és amikor a fizetésre került sor, olyan ügyetlenül sikerült a zsebemből kivenni az erszényem, hogy annak egész tartalma kiborult, és szétgurult a padlón. Gyorsan leguggoltam, hogy felszedjem, mielőtt más tenné.
- Remek... Ez is csak én lehetek - morogtam.

Azonban alighogy lehajoltam, valaki lebegtető bűbájjal felemelte és összeszedte őket. Már készültem, hogy visszaköveteljem, amikor átnyújtotta az érméket. Felálltam, és észrevettem, hogy a segítőm nem más, mint Sirius Black.
- Oh, köszönöm - vettem át a sarlókat és knútokat.
Már épp készültem, hogy kiszámoljam a vajsör árát, amikor a férfi kifizette helyettem.
- Nem kellett volna - motyogtam, majd elpirultam.
Szemügyre vettem a férfit, és megállapítottam, hogy sokkal jobb színben van, mint az újságokban, illetve a körözési plakátokon.
- Igen, szerepelt párszor az újságokban, illetve Harry is mesélt magáról - mosolyogtam. Kissé meglepett a varázsló közvetlensége, na meg a gesztusa. - Én Lilyanah Strongheart vagyok - kaptam észbe, miközben kezembe vettem az italom.

- Igen, ismerem - mosolyogtam. - Griffendéles vagyok, és egy évfolyammal alatta járok. Hogy barátom-e azt nem tudom, de jóban vagyunk...
Követtem az egyik asztalig, majd helyet foglaltam. Hogy ne üljek tétlen, belekortyoltam a vajsörömbe. Nagyon jól esett. Leeresztettem, és a varázslóra figyeltem.
- Én is - mosolyogtam. Az igazat megvallva tényleg örültem, ugyanis ki tudja, mikor sikerül felszednem a pénzt, illetve ki nyúl le belőle, ha nem segít. - Öö..hát..köszönöm. - Éreztem, hogy fülig elpirultam.
Zavaromban megint belekortyoltam a vajsörömbe. Mivel nem tudtam mit kezdeni magammal, megszólaltam.
- És... mit csinál itt, Roxmortsban, a hét közepén? - kérdeztem, és reménykedtem, hogy nem voltam túl indiszkrét.

Pontosan értettem, hogy mire gondol. Én ezért szoktam a Rengetegbe járni. Ott olyan csöndes, és teljesen egyedül vagyok. Csak az állatokat hallani. Olyan nyugodt... Mondjuk egyszer majdnem lebuktam, mert nem számítottam Hagridra, de szerencsére tudok fára mászni. Sokszor, szinte naponta megszegem a szabályokat, de eddig nem igazán buktam le. Összesen háromszor. Valahogy mindig azon múlott, hogy egész fürge vagyok, így mindig eljutottam a következő rejtekhelyig, a tanárok pedig elmentek mellettem.
A következő kérdéssel visszarángatott a merengésemből. Remek! Kevés dolog van, amit nem szeretek, de ezt igen. "Mesélj magadról!" Jó, ha érdeklem az embereket, kérdezzenek, és én szívesen válaszolok, de ez, hogy csak így beszéljek magamról, nem megy... Nem tudom, hogy mit mondjak, hogy mire kíváncsiak, hogy mi érdekli őket, hogy esetleg nem untatom-e nagyon... De mindegy, akkor próbáljuk meg.
- Nyugodtan szólíthat így, sokkal jobban szeretem, mint a Lilyanah-t. - mosolyogtam. - Godric's Hollowban születtem és élek. Áprilisban lettem 16 éves. Félvér vagyok, apukám a varázsló, anyukám pedig mugli volt. Nagyon szeretem a kviddicset, nézni is, de főleg játszani, mivel imádok repülni. Öh... - Na jó, mégsem megy, gondoltam. - Mire kíváncsi?

Szóval lemondhatok arról, hogy kérdezni fog... Akkor találjunk ki valamit. Tehát rám kíváncsi. Ez kissé érdekesen hangzott. Hogyhogy rám? Lehet, hogy nem arra, amilyen vagyok, hanem arra, aki vagyok. De... Ezt hogy fogalmazhatnám meg? Valahogy csak megkéne... Ajj, az Isten szerelmére, miért nem tud kérdezni?! Esetleg az érdekli, hogy mi van legbelül. De tényleg, mi van legbelül? Legbelül én vagyok. A tulajdonságaimmal - jókkal és rosszakkal egyaránt -, a hibáimmal, a gondolataimmal, a véleményeimmel.
- Én én vagyok. Ennél többet nem tudok mondani, sajnálom - Döntöttem végül egy elég reális mondat mellett. Lesütött szemmel felálltam és a távozásra készültem.