Dögöljön meg Robosztus Romulus.! - Anthony & Lilyanah

Először meglepődtem, mikor félrehívott, majd meghallván a kérdését legyintettem.
- Kölcsönösen nem kedveljük egymást - hangsúlyoztam ki, és inkább nem bonyolódtam a részletekbe, hanem csak vállat vontam.
Először nem is értettem, mire céloz Anthony, majd leesett.
- Bocsánat, de ha a haverodnak barátnője van, akkor neki kéne vigyáznia, nem gondolod? - vágtam vissza, de akkora hangerővel, hogy csak ő hallja.
Megkönnyebbültem, mikor elindultunk. Az út hamar eltelt, közben mindenféléről beszéltünk. Jó érzés volt egy kicsit megfeledkezni a dolgokról.
A Mézesfalásnál hatalmas tömeg gyűlt össze, csak úgy tudtam közlekedni, ha arrébb löktem néhány embert. Anthony előrébb ment, én pedig lemaradtam, hogy kérdezzek valamit Emmáéktól. Azonban nem került rá alkalmam, hisz meghallottam a kiáltását. Egy pillantással felmértem a helyzetet, majd odanyomakodtam hozzá, néhány rajongót fellökve - az igazat megvallva kicsit sem bántam.
Tudtam, hogy az üzlet mellett van egy nagy bokor, amögött pedig a kereskedelmi ajtó, ahol az édességet viszik be az épületbe - ha sikerülne eljutnunk addig...
Egy hirtelen ötlettől vezérelve, mikor mellé értem, éles hangon elkiáltottam magam:
- Nézzétek, ott egy kecskepásztor!*  - mutattam az ellenkező irányba.
Mikor mindenki odakapta a fejét, karon ragadtam a fiút és beráncigáltam a bokor mögé, feltéptem az ajtót, és belöktem a "raktárba".
Kiléptem a bokor mögül, épp időben, mert ekkor érkeztek meg a rajongók.
- Láttam, hogy elment a Három Seprű irányába! - világosítottam fel őket, majd mikor elmentek arra, csatlakoztam Tonyhoz.


*: A kecskepásztor az Internet Friends videójában van, szintén elterelés gyanánt, itt.

gyan miért is ne? A kikacsolódás témába úgyis beletartozik a roxmortsi kiruccanás. Igazából nem csodáltam, hogy felajánlotta, mivel roxmortsi nap lett meghirdetve mára, csak a tanulás miatt maradtam itt. Mondjuk nekem nem okozott volna gondot az sem, ha nem lenne kiránduló nap, de nem tudom, a másik kettő hogy van ezzel.
- Hmm, roxmortsi nap van, menjünk a Mézesfalásba! Rám férne egy kis édesség - egyeztem bele.
Furcsa volt, hisz utoljára akkor voltam a Mézesfalásban, mielőtt megtörtént volna... Nem tudom, miért hagytam ki, de valahogy nem akaródzott oda mennem.
Egy külső szemlélő láttára úgy tűnhet, mintha minden a legnagyobb rendben volna, pedig korán sincs így. Aki jobban ismer, az a pár ember azt mondja, már nem csillog a szemem, mint régebben. Kiveszett belőle az a szikra, ami oly jellemző volt rám. Én pedig csak reménykedni tudok, hogy egy napon visszakerül. Addig pedig marad a fejemben a fal.
- Lilit? Igen. Miért? - vontam fel a szemöldököm.
Kissé meglepett a kérdésével.
- Ó, én az összes meccset imádom! Pláne azokat, amin a Griffendél nyer - öltöttem nyelvet. Pontosan arra a játékra céloztam, amikor legutóbb megvertük a Hollóhátat.
Mikor megpillantottam a közeledő jövevényt, kissé elkomorodtam. Az egyik szobatársam volt, a rosszabb fajtából. Hogyismondjam, nem igazán csípjük egymást.
- Ő itt Emma - mutattam be a fiúknak. - Szobatársam.

iután biztosítottam afelől, hogy a várakozáson felüli is bőven jó, csak segítsen, az SVK pedig megy, elkezdtük a mágiatöri tanulást. Meg kell mondjam, hármasban sokkal jobb volt, sőt, mókásabb is - remélem, azért megragadt pár dolog a fejében. Végül, mikor úgy ítéltem meg, elég volt a tanulás, mostmár csak pihenni fogok a vizsgáig, felkiáltottam:
- Bah, dögöljön meg Robosztus Romulus.! - céloztam ezzel a koboldlázadás egyik fejesére, azzal becsaptam a könyvet.
A könyveket arrébb lökdöstem, hogy ne is lássam őket, majd visszaültem a két fiúval szemben.
- De, egy kis kikapcsolódás nem ártana - nyújtózkodtam egyet, majd hallgattam, ahogy Anthony játszik. Feltűnt, hogy szinte mindenhová magával viszi. Mikor vége volt a számnak, rá is akartam kérdezni, hagy van-e valami célja vele, vagy csak szórakozás, de nem vlt rá szükség.
- Áh, értem. Sok mágikus zenekar van a varázsvilágban is, nyugi - mosolyogtam rá.
A kérdését kicsi t furcsálltam, hisz már ezeregyszer játszott egymás ellen a Griffendél és a Hollóhát. De mindegyik emlékezetes volt.
- A legutóbbi? Az nem volt semmi, tényleg!