1998 Augusztus, egy "remek" nap.

Egy forró, perzselő Augusztusi nap volt mikor Ted Tonks, Nymphadora apja meghalt.
Minden Főnix rend tag jelen volt a temetésen és mélyen együtt érzően hatódtak át Nymphadora könnycseppjei. Mikor Dumbledore beszédet mondott Nymphadora nagyon elérzékenyült, ezét odamentem és megöleltem őt, aminek ő nem is ellenkezett. A szertartás végén mindenki odament hozzá és részvétét, együttérzését nyilvánította ki felé. Nem hagyhattam, hogy egyedül legyen ezért inkább együtt mentünk haza a főhadiszállásra. Amint hazaértünk bementem a szobába és leültettem őt az ágyra, majd egy forró teát csináltam neki. Ne félj, minden rendben lesz. - Mondtam neki nyugtató hangon bár nem tudhatom mi lesz a reakciója. Leültem mellé az ágyra és megfogtam a kezét. Teltek a percek és csak ültünk néma csendben. Hirtelen kéztetést éreztem rá, hogy megcsókoljam. Így is lett. Csak csókolóztunk mire én az ágyra döntöttem és lassan vetkőztetni kezdtem. Egyre gyorsabban csókoltam és közben a melltartóját is levettem róla.
Nadrágját lassan lecsúsztattam vékony combjain miközben simogattam. Lehúztam bugyiját és ledobtam az ágyról a többi ruhával, majd én is levetkőztem. Fejem arcáról lejjebb csúszott és nyelven önálló életre kelt. Éreztem ahogy teste megráng és vonaglik közben.
Felvettem Nymphadorát, magamra tettem és beletettem a "varázspálcámat".
Hirtelen Sirius akart bejönni a szobába de szerencsére bezártam az ajtót amit csak egyedi mágiával lehet kinyitni ezért ki kiabáltam neki, hogy most nem alkalmas ezért folytattuk Nymphadorával azt amit abbahagytunk.

Nagyon ki voltam borulva, az apám miatt aki meghalt. Talán, én zokogtam legjobban a temetésen persze, volt mikor alig beszéltünk egymással hiszen, nekem ott a Rend és ilyen egyéb dolgok, és alig tudok vele találkozni, de ennek ellenére én nagyon szerettem. Már, a hajam színe is megváltozott mert kimutattam a metamorfmágusomat. Dumbledore olyan, kedves beszédet mondott hogy soha nem fogom ezt elfelejteni. Kicsit elérzékenyültem rajta, már az elején is sírtam és ekkor odajött hozzám az az ember akire nem is számítottam. Az pedig nem, más mint Remus akit igazán szeretek. Odajött, és megölelt én pedig visszaöleltem,é s csak sírtam a vállán. Mikor vége volt, a beszédnek meg, az ilyen egyéb titulusnak ekkor, mindenki idejött hozzám és részvételt nyújtottak nekem. Alig vártam, hogy hazaérjek, és Remus mondta nekem, hogy jön felem a főhadiszállásra, és én nem is mondtam nemet. Bár, nem volt annyira kedvem más társaságába lenni csak, egy kis nyugodtságra vágytam, azért nem is szerettem volna megbántani. Hozott nekem teát odaadtam nekem és ittam belőle, egy kortyot majd letettem a teát. Remusra néztem, és nem tudtam abba hagyni a sírást majd hozzám szólt és én visszaszóltam neki.
-Remélem, ebben igazad van! Köszönöm, hogy a nehéz napokon velem vagy.- Ekkor megcsókolt, és ismét megszólaltam.
-Biztos, hogy ez szeretnéd?-Kérdeztem tőle, de visszacsókoltam mielőtt még válaszolhatott volna. Szenvedélyesen kezdtünk el csókolózni majd, éreztem hogy a keze hozzám simul. Szinte már- már elfelejtettem minden gondomat és bajomat és elkapott a vágy. Ez, a legcsodálatosabb érzés amit valaha is éreztem.

Nymphadora remekül csinálja eddig és nincs semmi kifogásom. Átadja magát a pillanatnak ahogy én és csak a hév vezérel minket. Nem tudjuk mit csinálunk csak csináljuk. Olyan mintha megbabonáztak volna minket, valami fekete mágiával. Csak élveztük egymás társaságát és most jutottunk el addig a pontig, hogy nem élhetünk egymás nélkül. Most fonódott össze az életünk.
Ettől a naptól fogva nem tudnám Nymphadorát elengedni mert.....megszerettem.
Ha valaki nekem ezt mondja három hónappal ezelőtt, hogy én Nymphadora Tonks-al összejövök,szerintem én humoromban elátkozom. Átadtuk magunkat a pillanatnak és minden együtt töltött pillanatot élveztünk. Minden pillanat, minden perc csak fokozta Nymphadora iránti szerelmemet és ez a fokozat csak nőtt és nőtt. Kezemet lassan gyengéden végigsimítottam testén és közben csókolgattam ahol értem.Magam alá húztam és újra élveztem mindent amit vele tettem.
Hallottam a szobán kívüli életet ahogy Sirius és Kingsley beszélgetnek. Hallottam ahogy Mrs.Weasley éppen azon agonizál, hogy mit főzzön a rendnek, és ők el sem tudták képzelni, hogy engem most egyszerre minden földi öröm megszállt és nem akar elengedni.
Nymphadora és én közte csak forgott a világ és úgy éreztem egy körben vagyunk amiben csak mi vagyunk és senki más. Egy olyan világban ahol csak mi vagyunk és minden örömünk átjárja testünk és lelkünket amikor együtt vagyunk. Nem volt se a Főnix rendje, se a Roxfort, se Halálfalók csak mi és senki más.

Szinte teljesen éreztem, hogy a testem már Remusé. Megrészegített engem, a vele együtt töltött idő és ő is Istenien csinálja. Mintha ez lenne, a vele született egyik generációja bár, fogalmam sincs hogy mit jelent, de a lényeg az hogy nagyon jó vele együtt lenni. Már teljesen beszívtam, az illatát és ez majd nem olyan mint, egy jó lángnyelv whisky. Elöntötte testemet a forróság már-már majd nem lángolt. Imádom amikor a keze a testemmel érintkezik, és közbe csókolgat mindenhol ez olyan varázslatos. Érzem, hogy ez az egyik álmom beteljesült amit tőle szerettem volna. A másik pedig, egy kis gyerek hogy legyen egy gyermekünk mert igazából ez tartja össze a családot. Egyébként, azt imádom Remusba hogy nem csak őt de, engem is megrészegít ezzel az egésszel. Egyszerűen csak imádom mert annyira jó vele lenni. Mikor befejeztük akkor mellém dőlt én pedig megcsókoltam és a fejem a mellkasára tettem majd így szóltam.
-Ez, jól esett és köszönöm neked, ezt a csodálatos élményt.-Mondtam majd megfogtam a kezét. Még most is lehetett rajta érezni hogy árad belőle a melegség na és a szeretet. Főleg a szeretet mert tudom, hogy szeret hisz én is nagyon szeretem. Remélem mellette boldog leszek és mindig együtt maradunk mert nekem csak ez számít. Felnéztem és újra megszólaltam.
-Szívem nem megyünk valamit enni? farkas éhes vagyok- Mondtam és továbbra is csak, a kezét fogtam. Nem tudtam elengedni mert annyira szeretem már a Rend óta. Most legalább kicsit félre tudom tenni azt, hogy apám meghalt és most itt van mellettem Remus akit nagyon szeretek és betölti a szívemet. Remélem, hogy minden rendben lesz köztünk.