Diana Chamberlain

Tényleg, tudni akarod milyen vagyok??? Nos, elmondom olvasd, végig figyelmesen. Hosszú mogyoró barna, hajam van ami leginkább kiengedve szokott lenni. A szemem is szintén mogyoró barna ami tökéletesen illik, a bőrömhöz. Teljesen, meg vagyok elégedve magammal. Nem, vagyok, ez a se nem, duci se nem, vékony testalkatú inkább, az a közepes mint, ahogy látod. Szinte, külsőleg tökéletes vagyok. Az arcom, akár a babáéké meglehetősen kellemes és puha. Fülbevalót, mindig szoktam viselni, főleg azt amit az anyukámtól kaptam, számomra ez az egy értékes dolog, maradt meg tőle. Nyakláncom, is van de azt ritkán hordok, mikor milyen kedvem van. Köröm lakkom, csak akkor szoktam kifesteni hogy ha van olyan magamhoz illő ruha, és megy is hozzá a szín. Gyűrűm, is rengeteg van mint, a tenger, azt is nagyon szeretem. Mindig más cuccokban szoktam, járni de ha suli van, akkor természetesen marad a hagyományhoz illő ruha.

Hát, ülj le és hallgass végig, mert amit leírok magamról elég hosszú. Szóval..minden ugyan, ott kezdődött ahol, a való életben. A születéssel. Itt Londonban láttam, a napvilágot. Anyukám Kate Woodsen Apukámat pedig, Charlie Chamberlain- nak hívják. Miután, megszülettem, anyukám sajnálatos módon meghalt így, apukámmal lakom. Nagyon, jó viszony van közöttünk, amolyan apja lánya barátság. Mintha, ő lenne a fiúbarátom és mindig megértjük egymást. Gazdag családból származom, de nem az olyan el kényeztetett kis, királykisasszony  vagyok, mert vannak ilyenek, és ki nem állhatom. Ugyan, olyan maradtam mint kiskoromba. Az aranyos, jólelkű kislány aki, szeret segíteni másoknak. Otthon, sokat szoktam olvasni, és apukámnak segíteni a nehéz helyzetekben. Mindig, támogatom és ő is engem. Ilyen, egy rendes normális család. Anyukám, elvesztése után, nagyon nehezen éltünk meg, szinte minden együtt, töltött percemet, az édesapámmal töltöttem és segítettem neki, átvészelni ezt, a nehéz korszakot. Mikor, egyedül voltam otthon, és olvastam azon kaptam fel a fejem, hogy jött egy bagoly. Felemeltem, a fejem kinyitottam az ablakot és a bagolytól elvettem, a nekem szánt levelet. Kíváncsian, és remegő kézzel kibontottam. Izgatott, hogy mi állhatott a levélben, persze az volt ráírva, hogy Roxfort. Mikor már odajutottam, hogy kibontsam akkor megláttam, hogy felvettek. Nagyot kiáltottam örömömbe szinte, az egész ház zengett. Éppen, időbe jött haza a papám. Megmutattam, neki is a levelet és nagyon örült, erre megöleltük egymást, és egy búcsú puszival elmentünk lefeküdni. A nagy izgatottságtól, szinte alig tudtam elaludni. Ez, a Roxfort nagyon érdekelt, és még ráadásul a papám ismeri az igazgatóját. Állítólag, nagyon kedves és aranyos ember lehet az igazgató, na és akkor milyenek lehetnek a diákok, meg a tanárok. Addig- addig gondolkoztam, rajta még nem álomra hajtottam a fejem. Másnap, elmentünk az iskolai cuccokat megvenni, és láttam a diákokat. Szóval, így néznek ki...gondoltam, magamba és tovább mentem. Természetesen, egyedül voltam mert a papámnak, dolgozni kellett menni. Felszálltam, a vonatra mert lassan 10 perc múlva indult. A szívem, csak úgy hevesen vert annyira izgatott vagyok. Miután, végre megérkeztünk teljesen, elvoltam ájulva. Sose, láttam még ilyen gyönyörű és varázslatos kastélyt. Találkoztam, a diákokkal nagyon cukiknak tűnnek, és gondoltam legalább valamelyikkel jóban leszek. Bementünk, egy nagy terembe, és amikor felnéztem teljesen elvoltam csodálkozva a mennyezeten. Teljesen, olyan volt mintha nem is bent lennék hanem kint. Egy, tanár állt ott az asztal előtt, és mindenki fejére tette a teszlek süveget. Mikor, a nevemet szólította remegő kézzel, izzadt tenyérrel ültem, rá a székre. Amikor megszólalt, a süveg Griffendélbe osztott. A szám,  nagy mosolyra húzódott, valahogy éreztem. Egyszer, valahára én is Griffendéles lehetek, és eme nagyszerű iskolába járhatok. Kíváncsian várom, a tanításokat mindenkinek megszeretném mutatni a tudásomat, és azt hogy én is jól tudok teljesíteni, majd pontot szerezni a saját házamnak. Élvezni, fogom itt az életem.

KÓD: Griffendél
KIRENDELT PÁR: Mardekár 4/4 fiú
PLAY BY: Ciara Bravo