Írországban, kaptam egy levelet a nagyúrtól. Anyáéknak, semmit se mondtam de, inkább bepakoltam a bőröndbe adtam nekik, puszit majd elmentem a Roxfort expreszre. Mikor, megérkeztem kivettem egy, helyet a szárnyas vadkanba úgy hogy egy darabig ott, húztam meg magam. Másnap, reggel beállítottam Kalestináékhoz. Szia drága nővérkém- Ledobtam magam, a konyhájukba rágyújtottam egy cigire. Nem, szokásom cigarettázni de ez nyugtatja, meg az idegeim. Majd, ismét ránéztem! Hmm...Semmit, nem változtál... Milyen, aranyos képetek van undorító! Persze, annak egy cseppett sem örülne, a te drága Leonod hogy a Nagyúrral is együtt voltál- Lógatom, a képet a kezembe majd gúnyos vigyort húztam a számra. Megláttam, a lányát majd még nagyobb gúnyt, húztam a számra. Hmm... cuki, kislány sokra vihetném velem. Bár, mondjuk mit szólna ehez a pici anyuka? Nem, nagyon izgat sőt ördögi tervek járnak a fejembe. Idővel, rájön milyen ördögi vagyok.
* : Hozzászólások : 142 Vér : Aranyvérű Iskolai ház : Halálfaló Tartózkodási hely: : London Kirendelt pár : Leonard Zorner Avataralany : Bree Turner Karakterlap : A bed fairy tale Karakterzene : Where is the edge Suddenly ¥ : "It's always the dark things with you never the light!"
"Színpad az egész világ, s színész benne minden nő és férfi!"
Az én édes, drága, egyetlen, gyilkolnivaló húgocskám
Azt a Merlin faragott varázspálcáját! Hogy a Nagyúr végezne vele! Hogy fulladna vízbe! Mi a jó égért nem végeztem vele, mikor lehetett? Miért nem tettem meg mindegyikkel? Egyáltalán, honnan a jó égből tudja, hogy Angliában vagyok? Ki volt az az igazán elmebeteg, aki elmondta neki az igazat? Na meg ehhez hasonlók jártak a fejemben! Mikor az én legjobb hírszerző farkasom közölte, hogy a láttak egy olyan lányt, aki illik az a leírás, amit a húgomról adtam nekik. Máskor hálás szoktam lenni a farkas hírszerzésnek, viszont most inkább csak felidegesített. Rohantam úgy, mint még soha és a legközelebbi magaslaton úgy elordítottam magam, hogy attól még a legbátrabb falkavezér is megijedt volna. Igyekeztem lenyugodni. Csak tiszta fejjel szabad cselekedni. Mert még megbánom, amit teszek. Mondjuk a húgomnál semmit sem bánnék meg. Sose szerettem igazán, miután megszületett és olyan tökéletes gyerek lett belőle. Engem mégjobban útáltak otthon. Azt hittem itt megmenekükök tőle. Erre mit ad Merlin? Ez is idejön, pontosan tudja, hogy élek. Viszont ha ide jön annak egy oka lehet. Keresztbe akar nekem tenni! Hát nem fog neki menni. Mindig azt képzelte magáról, hogy nagy és erős! Elhiteti magával is, hogy mindenkinél jobb, hogy csak nem mutatja meg. Majd meglátjuk mit fog szólni, mikor sikongatni fog a cruciatus átkomtól. Régebben kicsit sem zavart volna, hogy itt van! Legyen, ha akar. Akkor nem tudott volna bántani. Viszont most most két gyengepontom is van. Az egyik a lányom. Ha bántani meri én esküszöm megölöm. A másik pedig az, ahol a leginkább sebezhető vagyok. Leonard Zorner! Életem szerelme és értelme! Nem is tudom mit csinálnék azzal a fruskával, ha ártani mer neki én az őseim nevére esküszöm, hogy olyan kínokat kell majd átélnie, amikről nem is hitte, hogy vannak! Nem fogja elrontani az életemet. Meg kell mondanom majdnem a nyakának ugrottam, mikor másnap reggel beállított hozzám. Leült a konyhába megfogta az egyik képet és nézegette, majd rágyújtott egy cigarettára. Arcomon az undor futott végig. Azt hittem nincs akkora pofája, hogy ide merje tolni! De ha itt van, akkor az én szabályaim érvényesek. Kikaptam a kezéből a cigit és egy mozdulattal a kukába vágta. - Az én házamban nincs cigaretta! Különben is! Mi a jó Merlint akarsz itt, te kötöznivaló? - Kérdeztem teljesen rideg hangon! Nagyon nem érdekelt a válasza, ha nem állít magát két perc múlva repül az ablakon keresztül és nem viccelek. Gyűlölöm őt, s hidegen hagy mit papolnak mások a tesvéri szeretetről. Nálunk ez inkább testvéri gyűlölet. Mikor megint megszólalt, leesett az állam! Ezt az ostoba feltételezést! Én meg a nyomotképű?! Nem még álmában sem! Az első a "Soha" listán! Miből hiszi ez a fruska, hogy együtt voltunk. Attól a vigyortól majdnem elhánytam magamat. Ekkor megjelent Vivi, Violetta még szélesebben mosolygott. A fülemig elvörösödtem, majd megszólaltam. - Vivianne Zorner! Kérlek most hagyj magamra a nagynénéddel! Mindent elmondok utána! Csak menj el! - Az én lányom! Szófogadó egy gyerek, mikor elment a húgom felé fordultam. Közelmentem hozzá, az arcába hajoltam. Majd szinte égő tekintettel megszólaltam. - Honnan a pokolból szedsz te ilyen ostobaságokat Violetta? Soha az életben nem voltam együtt Voldemortal! Kétszer! Hangsúlyozom kétszer csókolt meg és mind a kettő után akkora pofont kapott, hogy a fal adta a másikat! Amúgy, ha itt valaki undorító az te vagy! Te sem változtál semmit! Ugyanolyan pökhendi, beképzelt liba vagy, mint voltál! Ha nincs semmi, amit mondani akarsz és érdekelne is, akkor húzd ki azt a ronda pofád a lakásomból! De előre szólok, ha bármelyikünknek baja lesz én megöllek húgi! Értetted? Megvillant szemeben a farkas haragja, s egy pillanatra az ő szemével néztem. Majd elvettem testvéremtől a képet, visszatettem a helyére és a gyilkos tekintetemet elővéve néztem rajta végig. Nem változott ugyanolyan ostoba, mint volt. Menthetetlen eset, de engem nem érdekel, amíg a családom rendben van!
Mikor, eloltotta a cigimet méregbe gurultam. Persze, lejött a kis férjecskéje rátámaszkodtam az asztalra, majd halkan a szemébe néztem, majd ezt mondta neki. Komolyan? Majd, meglátjuk kinek lesz nagyobb a szája! Tudod, én is vérfarkas vagyok bennem is sok az erő. Sőt, sokka több és a Nagyúr jobb keze vagyok! Bármit megtehetek veletek ha a nagyúr azt, mondja! Szóval, jobb ha nem ütöd az orrod bele a mi kis tervünkbe világos? Szia Leon! Vilu lelép.- Azzal, a tudattal mosolyogva, elindultam az ajtó felé. Mikor, elfordultak mind a ketten, halkan felmentem az emeletre majd, Vivihez toppantam és rendesen beszélgetni mivel, a legjobb barátnőm. Aztán, farkassá változtam majd, elmentem a szállodába. Nyugodtan, a nagyúrra várva, cigarettáztam. Szinte, itt sokkal nagyobb nyugodtság fogott el, mint a nővéreméknél.
by Babette Wheaton Csüt. 09 Jún. 2016, 12:59
Tárgy: Vilu&Kal-Ördögi húgocska 
