Vivi&Dylan- Hogy is volt?

Unatkoztam, mivel gyönyörű szép, napsütéses idő volt. Kicsit, lenge ruhába mentem sétálni, bele a gyönyörű természetbe. Istenem, csoda szép volt, és egy kis friss levegőre, vágytam Ha, csak kell egy nap alatt, szerelmes tudok lenni, ebbe a gyönyörű szép időbe. Lindsy most, nem volt velem mivel büntető, munkát ír, Pitonnak de, én kimentem. Megéheztem, és leakartam nézni a mézes falásba, mert már nagyon, rég nem, voltam kint. Már, mint suli időbe, azért kint lógtam, Lindsyvel és hülyéskedtünk, de ez most más. Nem, volt tanítás így, mindenki azt, csinálhatott amit, szeretett volna. Szóval, elmentem a mézes falásba, persze ott nyüzsögtek, az emberek valami, finomságért, a kirakatban. Nem, értem miért nem, jönnek be, ha éhesek? Mikor, kiakartam venni, az egyik édességet a kosárból, nekem jött, az egyik srác és gorombán, válaszoltam neki.
-Nézz, a lábad elé! Kösz-Lehet, hogy kicsit durva, voltam vele de, ez vagyok én Amikor, megfordult huh....valami, agyon ütött volna Szívtipró ez, a srác de, valahogy most nem, volt kedvem szerelembe, esni. Nem, tudom mi ütött, belém de még sosem éreztem, ilyet. Ugyan, ez van most anyáékkal is. Szoktam, rájuk gondolni hogy vajon mit csinálhatnak ketten? Szoktak, rám gondolni? Na, mind1. Megvettem, a csokit persze, eltettem Lindsynek is és kiléptem, az ajtón. Hallottam, utánam halk lépteket. Hátra, fordultam és a srác volt, ott.