Szvetlana & Leonard

Vendég

Leonard & Szvetlana

Halálfaló?! Na ne, ne, ne!

Kora hajnal van, a mai nap más lesz, mit a többi ebben az évben bármelyik. Tavasz van, most nyílnak a virágok és hajtanak az új ágak a fákon ennél jobb időpontot keresve sem lehet találni arra, hogy az ember pálca alapot keressen. Viszont ezt megfontoltan kell tenni és jó időben. Akkor mikor a nap felkel, s csak pár órán keresztül alkalmas az idő.
Minden fajta fának megvan az az idő intervalluma, amikor a legjobb anyagot adja a pálcához. Attól függően, hogy ezen időszak melyik részen szerzem be az ágat, attól fog függni a keménysége. Nem akartam vesztegetni az időmet. Így gyorsan összeszedtem mindent,amire szükségem volt és elindultam a Tiltott Rengetegbe. Amióta Angliában lakom, mindig innen szerzem a pálcaanyagot.
Sietnem kellet csak alig három órám van minden elvégzésére. Hopponáltam az erdőbe és vártam. Valami azt súgta, hogy tartsam kéznél a pálcám nem értem miért, de kézbe vettem. Így vártam, hogy felkeljen a nap. Szeretem végignézni a napkeltét, de most nem volt rá időm. Már hetekkel ezelőtt percről percre megterveztem ezt a három órát. Pontosnak kell lennem, nem hagyhatok ki semmit, különben minden munkám oda veszne.
Sorba jártam az erdő különböző fajta fáit. Minden fától külön kértem ágat. Megtanultam Olivanders-től, hogy egy fára sem szabad ráerőltetni, hogy ágat adjon. Magának kell úgy döntenie, hogy ad. Nekem ez valahogy nagyon megy. Képes vagyok eggyé válni a természettel magam körül. Így a tapasztalatlan szem azt hitté, hogy valami olyan varázslatot használok, aminek segítségével értem a növények beszédét. Pedig nem így van, egyszerűen csak figyelek, jobban mint mások.
Szokásom szerint egy teljes táskányi ágat sikerült gyűjtenem. Elégedett voltam magammal. Pontosan ennyi kellett az elkövetkező két évre. Már csak a magokat kell beszereznem, aztán kezdődik a kedvenc részem. Az én pálcáim mind egyediek, s mindre kézzel faragok mintákat. Mert az én pálcáim mind ezt kérik. Sokat dilisnek gondolnak amiatt, hogy komoly gondolkodó lélekként tekintek egy egy pálcára. Viszont ezt én csak azzal tudom magyarázni, hogy nem figyelnek eléggé arra, ami körülveszi őket.
Úgy döntöttem járok egyet az erdőben. Felmérem a terepet, hogy melyik fák lesznek majd alkalmasak a következő szüretre. Mosolyogva lépkedtem az erdőben. A begyűjtőtúrára mindig ugyanabban a ruhában jövök. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nekem mindig melegem van itt Angliában. Bár Szibéria után ez nem is csoda. Így mindig lenge öltözetben vagyok. A begyűjtő ruhám például egy hosszú szoknya, meg egy vékony póló párosa. Még cipőt sem húzok. Szeretem ilyenkor érezni a földet a talpam alatt.
Ahogy egyre mélyebbre jutottam, egyre jobban megfeledkeztem az útról, amin jöttem. A következő alkalommal kétszer akkora helyet kell majd bejáronom, mint most kellett. Hirtelen furcsa zaj ütötte meg a fülemet. Léptek voltak, ráadásul az emberem csizmában van. Tisztán kivehető a csizma alatt ropogó ágak hangja. Kezemben szorítottam a pálcám és megálltam.
A pálcatartó kezem könyökét a másik kezembe tettem, a pálcámmal pedig a vállam felett a hátam mögé mutattam. Tudtam, hogy onnan kell jönnie. A bennem lakozó kígyó már elindult volna megölni a jövevényt, de nem hagytam neki. Nem ezt nem teheti meg, akármennyire akarja. Én nem vagyok gyilkos, nem azért vagyok animágus, hogy öljek. Mikor már közel hallottam a lépteket fennhangon megszólaltam!
- Кто вы и что вы хочете? - Észre sem vettem, hogy anyanyelven szólaltam meg. Viszont gyorsan észbe kaptam, s megint megszólaltam. - Még egyszer megkérdezem. Ki maga és mit akar? Ne higyje, hogy csak viccből fogom magára a pálcám.- Nem kell megfordulnom, ahhoz hogy tudjam hol van a megfigyelőm. Megtanultam hogyan "kommunikáljak" a pálcámmal. Így pontosan tudom a rezdüléseiből, hogy merre van az a személy, aki követett.
Magamban már kész káromkodás sorozatokat hadartam le oroszul. Azt hiszem nem kellett volna eljönnöm sétálni. Van egy olyan érzésem, hogy a látogatóm nem akar nekem jót. De nem kell aggódnom, ha baj lenne két módon is meg tudok lógni, s mind a kettő igencsak hatásos.

Vendég

Ahogy, megláttam a csajt azt mondta a nagyúr, hogy egy varázspálca árust kell, elfognunk. Olivandert megölte, és most az, összes varázspálca készítő embert, el kell kapnunk. Amikor, a csapatommal jöttünk fogalmam sem, volt minek kell, a nagyurnak ez, a rengeteg varázspálca árus! Még, is mire megy vele? Mikor,abba hagytam, a gondolkodást megláttam, a nőt s rajta, a félelmet. Ez, valahogy nagyon vonzott. Persze, gyorsban észbe kaptam, majd elkezdet valamit olaszul motyogni, amit nem is értettem. Mikor, ránéztem értetlen tekintettel, akkor elmondtam neki, hogy mit akarok. Gyorsan, lefegyvereztem elkopoztam, a pálcájàt majd magával vittem. Szemembe, és az arcomon kiuralkodott, a gúny.
Magát, akarom! Azt, hitte hogy csak üres kézzel, megyek vissza? Maga, egy senki..ugyan, ki venne magától varázspálcát Olivander kis tanítvány- Igaz, gondolat olvasó, is vagyok ezért, mindent tudok. Eröltetnem, kellett ezt, a kis libát hogy jöjjön velem. Ez, a dolgom ebbe, senki sem, szólhat bele. Nem, rögtön vittem, a nagyúrhoz hanem hozzám. Leültettem a székbe és megláttam, rajta mégjobban a félelmet. Ez, nagyon tetszik nekem soha, sem hittem volna h ilyen könnyű lesz átverni mindenkit. De, néha olyan jól esik. Belenéztem, a szemébe megint gúnyra húztam, a szám majd ezt, mondtam.
Ezen, olyan jót mulatok... A nevem Leonard Zorner halálfaló mint tudja!! Nem, viszem a Nagyúrhoz hanem, majd holnap. Csak, tudja mindenből kitudom, magam magyarázni. Nos.. először, magáévá kell, tenni engem és én is önt. Ha, ebbe beleegyezik. Ha viszont,elutasítja, viszem a nagyúrhoz vacsorának- Imádok, mindig színlelni. Ebbe, mindig nagy hatás kört tudok, gyakorolni. Ezt, apámtól tanultam. Gyakran, gondolok a családra amióta apa, öregségére engedélyt kért, kilépni a nagyúrtól. Ha, vele jól bánt akkor velem, miért egy utolsó rongyként bánik? Persze, vannak nála kivételek mint, pl Bellatrix aki totál beleszeretett a nagyúrba de, ott van neki a férje aki, a csapatomban van. Mindegyikőnek külön feladatot adott. Ezért, is lesz most olyan könnyű a csajt, beszerezni. Biztos, még rajta kívűl vannak, még varázspálca készítők. De, egyenlőre még életben hagyom.

Vendég

Leonard & Szvetlana

Halálfaló?! Na ne, ne, ne!

Nyugtalan voltam. Éreztem, hogy valami kifejezetten nincsen rendben. Valaki figyelt, kezdetben úgy voltam vele, hogy biztosan csak egy állat az. Az állatok viszont nem követik azt akit megnéztek. Nem bírtam már tovább, félni kezdtem. Hát igen ez az egy dolog, amit sajnálok abban, hogy jó lettem. Azzal alapból jött a félelem is. Pedig az nem kellene.
Megálltam a tisztás közepén és vártam. Majd megszólaltam. Ezután szinte pár pillanat alatt le lettem fegyverezve. Komolyan ez a dilis azt hiszi nem tudom így használni a pálcám? Most vagy nagyon okos, vagy nagyon hülye? De most ez a legkisebb gondom. El vagyol fogva, most biztosan egyenesen megyek a Sötét Nagyúrhoz. Ekkor azonban megszólalt a fogvatartóm. Elkeseredett mosoly húzódott a számra.
- Ha annyi pénzem lenne ahányszor ezt hallottam már rég hazamentem volna! Amúgy meg nem azért csinálom, hogy eladjam. De ezt hiába magyarázom magánal! - Elég volt egy pillantást vetnem a pálcájára. Olivander munka érződik rajta az öreg stílusa. Tizenkét hüvelyk körülbelül, tiszafa. Hmm... Jó fajta pálca, a magját nem tudom, ahogy kézbe kellene fognom.
Az biztos, hogy jól tartja magát a kicsike. Egy árva hangot sem hallat. Legnagyobb meglepetésemre nem kerültem a férfi főnöke elé, hanem egy házba. Leültetett egy székre, féltem és ez látszott rajtam. Azonban ekkor megeredt a rosszfiú pálcájának a nyelve. Aztán szinte rögtön a gazdájáé is. Amikor befejezte a mondandóját a férfi elnevettem magam. Tévedtem ennek a pálcának szófosása van. Ezt nem lehet nevetés nélkül kibírni.
- Ne, ne, ne. Kérlek, hagyd abba! Elég, nem akarok többet tudni. Kérlek! - Ekkor a hang elhallgatott. Én fújtam egyet, majd a férfire néztem és folytattam. - Egy: Szvetlana Ivanovna Katajev. Varázspálca készítő, de ezt tudja. Kettő: Tanítsa meg a pálcájának, hogy tartsa a száját, mert mindent el fog magáról kotyogni annak, aki egy kicsit is ért a pálcamágiához. Három: Inkább megyek vacsorázni. Kíváncsi vagyok mit fog szólni a Nagyúr ha megtudja miket nem ajánl maga fel itt a fogjoknak! Tudom ám, hogy megy ez maguknál. Négy: Задыхаться себя! Носер пять, akarom mondani öt: A drága barátnője tud a maga kis magánakcióiról?
Arcomon megjelent a mosoly. Visszajött az a Szveta, aki megtanulta a gonoszok világának megértését. Akit hidegen hagy, hogy ki élő és ki halott. Nem szeretem ezt az énemet. Nem vagyok olyan, mint a szüleim. Apám maffia tag volt, anyám halálfaló. Ahogy ők mondták én meg szégyenszemre jó útra tértem. Viszont azóta is vissza szokott térni a régi énem, ha nagyon félek. Ekkor megint meghallottam a pálca hangját.
- Ne! Arra már nem vagyok kíváncsi, hogy a csaj milyen. Jó tudom, hogy komálod a pálcáját, de akkor is. Maradj csendben kérlek! - Valahogy a pálca sokkal kedvesebb, mint a gazdája. Ebben a pillanatban megláttam, ahogy a pálcám elkezdett kiemelkedni a táskából. Igaz gondoltam rá, hogy meg kellene lógni, de még nem megfelelő az idő. Igyekeztem visszaküldeni a helyére, hogy a férfi semmit se vegyen észre.

» Leonard & Melissa
» Kalestina & Leonard - Ahogy kezdődött
» Szvetlana Katajev
» Leonard & Kalestina
» Leonard & Kalestina