Kalestina & Leonard - Ahogy kezdődött

Vendég

Amit, mondott a férfiakról elnevettem magam. Hát, nála el is tudom képzelni, mennyi pasija lehetett. Ahogy, mondta elnevettem magam, a leghangosabban. Aztán, meséltem neki miket, szoktam csinálni a nőkkel, egy nap szeretkezés közben. Hát, igen akkoriban, eléggé gonosz voltam, mert úgy gondoltam mindegyik, nő megérdemli a szenvedést, és a kínzást. Akkor, voltam csak igazán gonosz teremtés. Valahogy, most nem éreztem azt, hogy a nagyúr eluralkodik, felettem. Talán, valamilyen bűbájt használna, a csatlósain? Kétlem, nagyon is. Mondjuk, mióta együtt vagyok, Kalestinával és az apukám, helyébe léptem, azóta nem csesztet engem. Mindig, is meg volt a nyomós okom, arra hogy idegesítsen a nagyúr, meg persze én is őt. Ha, olyan kedvem volt mindig vitába szálltam, bele. Elérkeztünk, a hetedik hónaphoz. Kalestinának, súlyosan jöttek, a fájdalmai. Mindent, megpróbáltam neki, öleltem, ekkor pedig vizes ruháztam. Felnyitottam, pálcával ott ahol, jönnie kell. Persze, nem vagyok orvos akarom, szakértő az, ilyenekbe de, mivel más módszerem, nem volt most jöttem. Mondtam, neki hogy lélegezzen, muszáj volt, visszatartanom, a röhögést mert, nem akartam ilyen, kellemetlen, helyzetben hozni. Ekkor,kijött a baba. Kislány, lett és Vivianne Zornernek fogják, hívni. Természetesen, belenéztem a szemébe szerelmemnek, majd ezt mondtam neki.
-Adhatsz neki, második nevet ha szeretnél.-Mondtam, mosolyogva majd kezébe adtam, a babát. A vér nyomokat, és mindent eltüntettem, egy pálca suhíntással, hogy ne maradjon semmi. Nagyon, boldog vagyok hármukkal. A kislány pont, a szerelmem szépségét örökölte, és az én szememet meg, a hajamat. Mosolyogtam, rájuk ők a szemem fényei. Bármit, megteszek értük.

Leonard & Kalestina

Szerelmes vagyok?

Mikor a volt kapcsolataimról meséltem neki elnevette magát. Igazából megértem, én is nevetnék magamon a helyében. Annyi férfit bolondá tenni, amennyivel én játszottam. Most, hogy így belegondolok fogalm sincs, hogy hányal voltam együtt. Viszont ha nem tudom, akkor az nem is fontos igazán. Azt mondják az elsőre emlékszik az ember. Nekem fogalmam sincs, hogy mikor volt és kivel. Bár jelen pillanatban nagyon nem érdekel. Mert megtaláltam azt, akit sosem akarok elhagyni.
Amikor befejeztem hangosan nevette el magát, viszont ekkor már én sem bírtam nevetés nélkül. Ezt már nem is lehet. Amikor kicsit megnyugodtunk elkezdte mesélni, hogy ő miket csinált a nőkkel. Hát nem mondom, majdnem olyan nagyfranc volt, mint én. Csak nekem valahogy mindig sikerült átvágnom a partnereimet. A hiszékeny férfiak.
Mondjuk én mindig is az ördög jobb keze voltam ha arról volt szó, hogy ki kell elégíteni a vágyaimat. Persze meg voltak a határok, amin túl már nem mentem. De nem hazudok, ha azt mondom, hogy ezek a határok szörnyen tágak voltak. Nem tehetek róla, rossz kislány vagyok és szerettem bántani az embereket.
Ellenben sosem vontam magamat teljesen a Nagyúr irányítása alá. Nem az a típusú voltam. Gyűlölöm, ha megmondják mit csináljak. Főleg, hogy általában jobban szoktam tudni a dolgokat, mint mások. A Nagyúrnál pedig szinte mindig jobban tudom, hogy hogyan kell csinálni a dolgokat. Viszont elviselem, hogy parancsolgat. Elvégre fel vagyok hatalmazva arra, hogy ölhetetek. Ezt pedig nem szabad figyelmen kívül hagyni.
Engem sose piszkált a Nagyúr. Nem tudom miért nem, de nem is érdekelt. A többieket folyton piszkálta. Lehet, hogy velem is akarta csinálni, de én arról nem vettem tudomást, amit nem tartottam fontosnak. Márpedig a főnök piszkálódása az utolsó a fontossági listán. Akkor meg minek figyeljek rá? Nem is tettem meg sose, csak mikor nagyon muszáj volt.
Imádok vitatkozni vele. Üdítő érzés, látni a tanácstalanságott azon a myomott arcán! Mindig kihasználtam a lehetőséget, hogy vitatkozhassak vele. Csak az volt a baj, hogy mindig gyorsan vége lett. Túl könnyen feladja. Vagy én veszekszem túl jól? Az is lehet, a lényeg az, hogy a főnök szokott alul maradni. Ezért nem is szokott velem beszélni.
Igaz amióta együtt vagyok Leon-nal még annyira se mer hozzám szólni. Először nem tudtam mit kezdeni a dologgal, de aztán úgy voltam vele. Jobb ha nem is gondolkodok rajta csak árt a kicsinek. Így inkább figyelmen kívül hagytam mindent aminek köze van a Nagyúrhoz. Igyekszem csak szerelmemre koncentrálni.
Elértem a hetedik hónapba. Nem hittem, hogy ennyire rossz lesz! Sose voltak még ekkora fájdalmaim. Már tudtam, hogy innen nincs visszaút. Meg fog születni a lányom. Igen én már tudtam, hogy lány lesz. Éreztem, igaz csak az utóbbi egy hónapban, de az is elég volt nekem, hogy tudjam, hogy az lesz.
Szerelmem próbált segíteni, de ki az aki tud olyankor segíteni, mikor a másik éppen a halálán van. Na jó ez kicsit erős megfogalmazás, de nem kellese dolog a fájásokat túlélni. Hogy őszinte legyek annyira lekötött a fájdalom, hogy az ég világon nem tudtam rendesen figyelni semmi másra. Persze hallottam meg láttam mindent, de komolyan még az is erőfeszítés volt, hogy figyeljek arra amit Leon mond.
Nem vagyok hülye kitalálom én mit kell csinálni. Viszont abban biztos vagyok, hogy nem ez a helyes levezetése egy szülésnek. Most azonban ez zavar a legkevésbe. Soha életemben nem fektettem ekkora energiát semmibe sem. Komolyan mondom ez szörnyűbb, mint mikor először használtam animágiát. Pedig akkor azt hittem, hogy annál semmi sem lehet rosszabb és tessék van rosszabb.
Hatalmas súly esett le rólam, mikor végre megszületett a kislányom. Mondanom sem kell Leon-nak tisztább volt a feje mint nekem. A szemebe nézett és közölte, hogy nyugodtan adhatok neki második nevet. Fájdalmasan felnevettem. Hagyjon engem most ezzel, előbb még észhez kellene térnem! Ekkor kezembe adta a babámat.
Mindent eltakarított. Csillogó szemekkel néztem a szerelmemre. Majd a karomban a gyermekre. Pillanatok alatt nyugodott meg nálam. Végignéztem rajta, olyan csodálatos kislány. Éreztem, hogy kezd visszatérni az erőm, bár még mindig gyenge vagyok. Betakartam a babámat, s a karomban hagytam, hogy aludjon.
Olyan csodálatos érzés itt lenni velük. Most tényleg van családom. Szerető párom és egy gyönyörű lányom. Az apja szemét és haját örökölte. Viszont ugyanolyan nyugodtan alszik, ahogy én szoktam. Egyszerűen varázslatos érzés anyának lenni. Sose hittem volna, hogy ilyen, de örülök neki.
Intettem szerelmemnek, hogy jöjjön oda hozzám. Mikor hozzám hajolt megcsókoltam, ez egy olyan köszönömnek felelt meg. Majd mondtam neki, hogy üljön mellém. Óvatosan kezébe adtam a kislányunkat, majd a vállára hajtottam a fejemet. Pár percig csendben ültünk, majd mosolyogva megszólaltam.
- Tökéletes név lesz neki a Vivianne Zorner. Nem kell neki hosszabb név. Olyan a szeme, mint a tiéd. Gyönyörű lány lesz belőle. Már csak egy apró dolog van, amit be kell iktatnunk. - Kérdőn nézett rám, mire elnevettem magamat. - Be kell mutatnod minket a szüleidnek! - Mondtam, majd megcsókoltam. Most úgy érzem igazi életem van. Ez hiányzott mindig. Egy család, s most hogy megkaptam nem fogom hagyni, hogy elvesszen. Hiszen ők az én kincseim, akikért bármit megtennék.

» Leonard & Kalestina
» Leonard & Kalestina
» Kalestina & Leonard - Killer couple
» Aktivitás ellenőrzés /2014. 09. 08.- 09. 15./
» Leonard & Melissa