Hiszits Myrtle WC-je → Dany and Jenna

Vendég

Danielle Porter

- Szia Myrtle! Megtennél nekem egy szívességet? – Teszem fel a kérdést belépve a mosdó ajtaján. A kísértet kétkedően érdeklődő arccal néz rám.
- Mit? – A kérdése óvatos, és bizony jól sejti, hogy nem egy kedvesség bajnokkal van dolga.
- Húzz most el innen a jó büdös francba! – Mosolygok rá gunyoros negédességgel, és megvárom, amíg egy ploccsanás nyomán eltűnik az egyik vécében, bár még a hüppögésének hangja egy ideig elhallatszik hozzám, de aztán ez a zaj is megszűnik, és marad a mosdó, én, és a csend. Kellemes kis hármasnak ígérkezik. Igazából nem volt különösebb indokom rá, hogy elküldtem a nyavalygós szellemet, ha csak az nem, hogy végtelenül idegesít a hangfekvése.
A mosdó sarkában leültem, hátamat a csempének vetettem, és a fejemet hátradöntve behunytam a szemem. Most kint kéne lennem egy szál cigi társaságában. Na igen, elvonási tünetek. Egyszerűen vágytam rá, kellett. Hiába volt egy undorító mugli találmány, aminek csak gyenge emberek lesznek a rabjai, én mégis a dohány hálójába kerültem. Megnyugtatott. Kinyitottam a szemem, és úgy döntöttem, ha már a cigi nem, talán majd más enyhítő tényező lesz. Benyúltam a zsebembe, és egy tábla Mézesfalásból való csokit halásztam ki. A csomagolás eltávolítása roppant könnyen ment, és az első falat csoki máris a számban landolt. Az utóbbi időben kétségtelenül a szokások rabja lettem, de jobban végiggondolva a dolgokat, mindig is az voltam.
- Jenna Brooks egy mocskos kis hazudozó vagy! – Mondtam ki hangosan, egy mosollyal, na igen, már magamban beszélek, ez egyre jobb. De csak az igazat mondtam ki, kivételesen. Tényleg szerettem elferdíteni a valóságot, és mindezt szemrebbenés nélkül. Főleg az érzelmekről tudok könnyen hazudni.

Vendég

Verejték. Vér. Egy átok. Egy gyermektekintet. Kiáltás. Majd újabb vér. Egy retinába vésődött kép, ami örökre beleég az emlékezetbe. Kivéve, ha azt eltörlik. Direkt.
- Merre van? Azt kérdeztem merre van a büdös kölyköd! Hallottad Porter, vagy felfrissítsem az emlékezeted?
- Hozzá sem érhetsz...- szenvedte ki az a valaki a választ.
Kacagás. Mélyről jövő, gyűlölettel terhes nevetés.
- Meg fogom találni a lányt.
- Biztos hogy nem. Elintéztem, hogy ne találhassatok rá.
Kuncogás vagy inkább krákogás; a kettő egyben. Szájon bugyborékoló sötétvörös vértócsa a földön.
- Márpedig, ha igen, a soraink közé vesszük - megragadta a földön fetrengő alak állát és maga felé fordítja a fejét. A szabad kezében pálca dolgozik; egyenesen a másik alakra szegezi azt.- A Nagyurat fogja szolgálni. Gonosz lesz és te addigra már rég rohadásnak indulsz - Csak pár pillanat volt a halála. Talán nem is fájt az áldozatnak. Csak az utolsó pillantása rejtett kétségbeesett gyötrelmet, amit a sikátorok közt rejtőző lányára vetett.

Zihálva ébredtem. A torkom összeszorult, teljesen kiszáradt, az arcomat pedig rászáradt könnycseppek csíkozták. Mikor hozzáértem apró darabkákban pergett le az államon. Tudtam, hogy nem álom volt. Biztos voltam benne, hogy egy emlék, amit ügyesen elsikáltak a tudatalattimban. De akkor vajon hogy törhetett felszínre egy alvás keretében? Míg ezen járattam az agyam vettem csak észre, hogy remegek. Mi a jóegem? Túlságosan élethű volt az a szenvedő férfi. És a fekete csuklyás alak is, aki megölte. Felnyaláboltam magam, felöltöztem, közben pedig megpróbáltam kiűzni ezeket a fejemből. Igyekeztem nem kombinálni többet - amit igen nehéz volt megállnom - nagy hibám, hogy túlbonyolítom a dolgokat, amiből aztán olyan csinnadratta kerekedik ki, amit senki nem bír követni. Rettenetes, női logikának hívja az anyám. Egy pillanatra az órára vetődött a pillantásom. Hajnali öt, de az én szemem már ki van pattanva.. Érdekes. Odavonszoltam magam a bőrödhöz, amiből mindezidáig nem hámoztam ki semmit, abban a hiszemben, hogy hazaküldenek. Talán jobb is így. Nem vetne rám jó fényt, hogy a táska alján cigit tartogatok. Kivettem két szálat, mellé gyújtót, majd elrejtettem a zsebemben. Bevallom utálom a cigi.. füstöt. És magát a dohányt is; fölöslegesnek tartom. Függésnek. Kizárólag olyankor szívok mikor nagy szükség van rá. Ez pedig határozottan egy ilyen alkalom volt. Kisétáltam az ideiglenes bunkeremből és kerestem egy női wc-t. A rendes tinivígjátékokban is mindig klotyóban szívnak el egyet-egyet. Benyitottam. Rögtön meghallottam a pikírt női hangot a fülkék irányából. Valakit mocskosnak és hazudozónak tituláltak. Mikor előreléptem csak egy lányt vettem szemügyre.
- Valami baj van? - előbogarásztam a cigit, oldalra igazítottam a nyelvemmel és skatulyába zárva a szálat, meggyújtottam. - Remélem nem zavarlak, de ez tűnt a legalkalmasabbnak a menekülésre ja és a cigizéshez - megeresztettem egy félmosolyt. Furcsa egy szerzetnek tűnt. De a szó legpozitívabb értelmében. Majdnem biztos voltam benne, hogy magában beszél. De úgy tartom, hogy az egészséges. A kimondott dolgok tisztábbnak csengenek elhangzásuk utána fejünkben. És mi a fenéért ne kiálthatnám ki a világnak mit gondolok?