Gavin Guile & Darren Madley

A Hollóhát klubhelyiségében ücsörögtem miközben lapozgattam a bájitaltan könyvemet kutatva a házi feladathoz azt a szöveg részletet, amit tudtam, hogy benne van és azt a keveset még leírom hozzá tényleg tökéletes munkát végeztem és bátran bemerem adni Pitonnak anélkül, hogy félnék, hogy hozzám vágja vagy, hogy az egész évfolyam előtt felgyújtja vagy ami még rosszabb rögtön rá írja, hogy Troll lett. Mindegyik opció elég nagy szégyen lenne, de ez az utolsó miatt sokáig nagyon kész lennék, bár tudom, hogy a srácok nem hagynák, hogy egy ilyen apróság miatt kiakadjak, de hát akkor is... légy hű a házadhoz, nem? Mármint csak azért kerülhettem be a Hollóhátba, mert okos vagyok és könnyen tanulok nem pedig azért hogy bulizzak és ne tanuljak.
Mire már felnéztem a tankönyvemből, persze nem találva azt az egy kis részletet észrevettem, hogy mennyi az idő és hogy két perce van odaérni a bűbájtan korrepetálásomra.
Hát igen. Ez sem az erősségem. Nem vagyok belőle rossz, mert azt nem mondanám, de azért szeretnék néha több kiválót kapni a gyakorlati részekre és kevesebb várakozáson felülit. Így hát a leggyorsabban ami tőlem telik felkaptam a cuccom, ledobtam az ágyamra, felkaptam a pálcám és rohantam le a harmadik emeletre a bűbájtan terembe. Amint odaértem, gyorsan rendbe szedtem magam, hogy ne látszódjon rajtam, hogy úgy rohantam végig a folyosókon, mint akinek elment az esze, majd bekopogtam az ajtón és reméltem, hogy nem most fogom életem legnagyobb osztását hallani.
- Jó napot kívánok! Elnézést a késésért.

Újabb feladat az Öregtől: tartsak bűbájtan korrepetálást egy hollós fiúnak. Hm. Nem értem, hogy hol van ebben a trükk. Eddig olyan órákat kellett tartanom, amik nem állnak közel hozzám, most pedig... A bűbájtant szeretem. Úgy érzem, hogy a sráccal lesz valami különleges dolog. Amiért megszívom ezt az egészet.

Este hat: én már öt perce várok. Ám a fiú nem hogy hatkor nem ér ide, még hat után egy perccel sem. Már éppen a legrosszabbra számítok, az Öreg 'leggázabb' tréfájára, mikor lépteket hallok. Szőkés hajú srác lép be, és elnézést kér a késésért.

Hm, hol van ebben a trükk?

Csak lazán legyint, jelentve: el van nézve. Ment ülök a tanári asztalok, de most leugrok róla. - Ne ülj le, inkább a gyakorlatot szeretném most megnézni - mondom, és közelebb lépek hozzá. - Kezdetnek mondjuk csinálj nekünk helyet a teremben! - adom ki az első feladatot. Most derül ki, hogy mennyire lesz nehéz dolgom. Pár lebegésbűbájjal könnyedén el lehet takarítani a padokat, amit a fiú egész ügyesen meg is tesz. Talán az öreg most az egyszer nem munkálkodott semmit hátul?

- Remek! - dicsérem meg - Némító és hangosító bűbájjal hogy állsz? A test- és személylebegtetéssel? Madáridézés? Kicsit mesélj nekem, hogy mi megy, és mi nem - kérem meg. Mivel nem tanítottam- eddig- igen nehéz lenne ezekre magamtól rájönnöm. Vagyis csak sokáig tartana .

Hú. Pedig már azt hittem, hogy valami undok és idegesítő tanárt fogok kifogni, de szerintem még életemben nem volt ilyen szerencsém, mint most. Ez koma nagyon jó fejnek tűnik. Szerintem nem lesz köztünk semmi gubanc. Jól kifogunk jönni egymással, remélem.
Meglepődtem először mikor arra kért, hogy én pakoljam szét a termet, amit persze tudtam, hogy hogyan kell megcsinálni és hogy melyik varázslat kell hozzá, de hirtelen meglepődtem, hiszen arra számítottam, hogy mire ideérek ezt már Ő maga megoldotta, de nem így történt.
Nem is volt olyan nehéz, mint gondoltam. Amúgy meg nem is tudom, hogy ezen mit idegeskedtem, hiszen a lebegtetés elsős anyag. Mondjuk igaza van, gondolom ez felmérésként szolgált számára, mert utána meg is dicsért, hogy milyen jó munkát végeztem, ami mondjuk nem is volt olyan rossz, sőt nagyon jól esett és úgy éztem magam mint aki bármire képes és bármit eltud varázsolni vagy megbűvölni, vagy bármi csak varázsolni keljen hozzá.
- Ezek nem éppen az erősségeim. Meg tudom csinálni, de elég gyengén és nem hatnak olyan sokáig. A lebegtetéssel nincs gondom, az tényleg megy, ahogy ön is látta. - kezdtem el mondani, hogy miben vagyok jó és mikben gyengélkedem. - Madáridézés? Hú hát az nehéz. Vagyis nekem nehéz.
Végig gondoltam hirtelen, hogy mennyi mindent nem tudok megcsinálni és hirtelen elmúlt az az érzésem, hogy tényleg bármire is képes vagyok. De azért vagyok itt, hogy ezt megoldjuk és hogy menjen. Szóval neki állunk. Most!

Úgy látszik az Öreg mégis akart nekem adni valami jó, testhez álló melót. És pontosan ezért még jobban akarom, hogy sikerüljön.

- Akkor legyen a madáridézés. Ez alapvetően nem egy nagyon bonyolult varázsige, csak jó képzelőerő szükségeltetik hozzá. Pont úgy, mint a patrónus bűbájhoz, vagy az animágiához. De azok sokkal nehezebbek. A varázsige így hangzik: Avis. Miközben kiejted, figyelj a helyes hangsúlyra, az A-n van a nyomaték. A pálcáddal pedig - bemutattam a mozdulatot, majd magyarázni kezdtem - Egy nyolcast rajzolsz ki folyamatosan, majd a végén megpöccinted, és balról jobbra egy kis lengetést is elvégzel. Végül pedig döfő mozdulattal fejezed be. - Újra megmutattam, aztán lassan kiejtve az igével együtt még kétszer. Remélem megjegyezte.

- Most pedig... Avis! - nem szeretek hangosan varázsolni, de most kénytelen voltam. Egy rajnyi rikító színű kolibri jelent meg, és repdesni kezdtek. Intettem egyet a pálcámmal, mire az összes köddé vált. - Ehhez nem elég a helyes mozdulat és ige. Fejben el kell képzelned a madaradat. Azt, hogy mennyit idézel meg, és hogy milyet. Elsőként csak eggyel próbálkozz. Javaslom a varjút. Varjúból sok van nagyon, és eléggé könnyű magad elé képzelni. Minél ritkább madárfajjal próbálkozol, annál nehezebb. Menni fog? - Ha van kérdése, tegye fel. Ha nem, akkor lássuk!