The Cat and the Wolf - Rose & Lana

Vendég

Rose & Lana

Die bitch, die...

Az átkok összekapcsolódnak, s egy pillanatra azt gondolom, hogy a Hollóhátas lány nem figyelt eléggé, így nem tudja majd fenntartani az állapotot. Sajnálatos módon tévedtem, és az átkok szinte összefonódnak, pontosan kettőnk között. Nem hagyom magam, elszánt tekintettel meredek a lányra és nem hátrálok ki az összecsapásból.
Hirtelen nem várt dolog történik. Egy harmadik varázslat is besuhan a képbe, ami elém tárul és szétszakítja az átkokat, majd egy lökéssel a falnak vág. Nem történt komoly bajom, és, ha történt volna sem érdekelne, gyorsan talpra állok, lerázva magamról a segítő kezeket és dühödt pillantással indulnék a lány felé, egy újabb átokkal a nyelvem hegyén. Nem érdekel, hogy ki avatkozott bele a párbajunkba, vele később is ráérek foglalkozni.
Ekkor éles hang hasít a csöndbe. Ezer közül is felismerném: McGalagony az. Ellentmondást nem tűrő hangon szólít fel minket a párbaj lefújására és a követésére. Nincs mit tenni, felveszem a táskámat a földről és a diákok tekintetét érezve hátamon, követem, mellettem a lánnyal. Rá sem pillantok, McGalagony tarkója is szebb látványt nyújt - és nem is idegesít fel annyira.
A terembe érve leültet minket egy-egy asztalhoz - én az asztalra ülök fel -, majd elhagyja a termet, miután nyomatékosította, hogy nem hagyhatjuk el azt.
Egy ideig nem nézek a lányra, majd, mikor felé emelem tekintetem, a kék szempárral találom szembe magam.
- Ne hidd, hogy ezzel vége - világosítom fel, kegyetlen kis mosolyra görbítve ajkamat. - Lejátsszuk mi még ezt és nyerni fogok - vonom fel egyik szemöldökömet.

Lana & Rose

Ez a lány... Felszegtem a fejem, és gyilkos tekintettel néztem rá. Pont ugyanolyan kedvesen vicsorogtunk egymásra.
- Ooooh, megnézem én azt még!- vágtam vissza azonnal- Mégis, mit képzelsz magadról?!- hangom jeges volt, nem értettem hogy lehet ennyire beképzelt. Állandóan csak bulizott, maximum hobbiból tudott párbajozni. Egy igazi, rendes párbajban, ahol bármit lehet használni már nyertem volna. Sajnos azonban nem ölhettem meg.
Itt azért picit muszáj volt magamba néznem: én nem akarok olyan lenni, mint ő!- süvítettem, és gyorsan elrendeztem magamban a témát. Inkább másra gondoltam- Amúgy meg, az egészet te kezdted...- szóltam neki oda- Most miattad itt kell ülnünk!- azt nem tettem hozzá, hogy a kviddicsedzésem már negyedórája megy, úgyis csak kinevetett volna.
Az idő telt-múlt. Mikor beléptünk az ajtón, négy felé járhatott. Öt körül odamentem az ablakhoz, és párszor elsétáltam az üveg előtt. Kop-kop-kop, hallatszott. Végül mielőtt szólhatott volna leültem, mert már engem idegesített a cipőkopogás. Hat körül odamentem az ajtóhoz. Zárva volt. Megpróbálkoztam több ráolvasással, de nem nyílt. Fél hétkor az ablakkal is bepróbálkoztam, de csak egy húsz centire nyílt ki. Legalább levegő jött be.
Már fél kilenc is elmúlt, és kedtem tényleg megőrülni idebent. Nem vagyok nyafogós, de már eléggé éhes voltam. A táskámban nem volt egy falat kaja sem, és a vacsoraidő is már régen elmúlt.
Kilenc körül nem bírtam tovább. Odamentem az ablakhoz, és azt tervezgettem, hogyan tudnék megszökni. Bármennyire is vékony voltam, nem fértem ki az ablakon. Próbáltam betörni, sikertelenül. Talán táltostűzzel be lehetne... gondoltam, de elvetettem az ötletet. Nagyon nehéz volt megfékezni egy ilyen kis helyen, így inkább nem kockáztattam. Bár akkor talán felelősségre vonnák McGalagonyt...
Visszaültem az ajtó mellé. Iszonyatosan éhes voltam. Ekkor megláttam egy egeret menekülni a terem túlsó felében. Mmmm- nyaltam meg a szám szélét. Nem kellett gondolkoznom egy pillanatot sem. Átváltoztam, és levadásztam az egeret. Eközben végig hátamon érztem a lány pillantását. A döglött egérrel a számban felugrottam az ajtó melletti padra, és macskamód elfogyasztottam. Utána hosszú percekig mosakodtam. Tíz óra is elmúlt, mire visszaváltoztam. A mardekáros lány szemében undort láttam, de nem érdekelt. Amikor macska vagy, egy egér elfogyasztása teljesen normális dolog. Visszaváltozva a szád nem nyers, büdös egérhús ízű, hanem sülthúsos. Ezt az ízt macskaként gondolnám rossznak.
Mostmár teli hassal, keresztbe tett lábakkal vártam. Unalmamban pár fali kaszáspókot növesztegettem labdányi méretűre.

Vendég

Rose & Lana

Die bitch, die...

Képébe mosolygok, már csak azért is.
- Ugyan, a végét nem fogod látni. Addigra ájultan fekszel majd a földön - vonok vállat, miközben arcom rezzenéstelen, hangom valósággal fagyos és kimért, ajkamra gonosz vigyor kúszik. A költői kérdésre nem reagálok. Arcán látom, hogy elgondolkodik valamin, de teléjesen hidegen hagy, hogy min. Egyik sötét hajtincsemmel játszok éppen, amikor újra megszólal. Vállat vonok:
- Kurvára leszarom a lelkivilágodat - szólok hideg közönnyel a hangomban, felvonva egyik szemöldökömet. Jobb híján előveszek pár tankönyvet és nekiállok a házinak. Úgy sincs jobb dolgom, ugyebár... közben szemem sarkából figyelem a lányt, ha a hátam mögé ér, fülelek. Kinézem belőle, hogy meglep egy kedves kis átokkal. Baromira idegesít a rohadt magas sarkújának a kopogása, de nem szólok miatta. Eléggé magas a tűrésküszöböm, szóval a tankönyvem fölé gornyedek és válaszolok a feltett kérdésekre.
Legközelebb a dörömbölésre figyelek fel - ekkor már az animágiát gyakoroltam azzal a módszerrel, amit Helena adott ki, 'házinak' -, és komótosan a hang irányába fordítom arcomat. Semmi különös - gondolom, majd hamarosan befejezem a gyakorlást is, így előveszem Poe-t és befejezem a verset, amit akkor olvastam, amikor az ominózus eset megtörtént a folyosón.
Egy villámgyors, szüre valami szalad el mellettem. Nem kell egy pillanatig sem agyalnom rajta, hogy ki az. A Hollóhátas. Nem lep meg, több animágus is van az iskolában - és lesz is. Az, hogy megette az egeret, természetes. Macska, de azért mégis... gondolom, én is fogok ilyesmit csinálni majd farkasként. Hozzá kell szoknom. Grimaszra húzom az orrom, majd pár pillanatig elnézem a macska-Hollóhátast, aztán visszatérek a könyvemhez.
Már én is eléggé éhes vagyok. Igazából, ez nem érdekel annyira, mint a nikotin-hiány, így egy szál cigi kíséretében a nyitott ablakhoz lépek, felülök az alatta lévő asztalra és rágyújtok, a füstöt pedig az éjszaka sötétjébe fújom, nézem, ahogy gomolyog egy ideig, majd eltűnik a semmibe. Tekintetemet a csillagos, tiszta ég felé emelem és azt kémlelem. Csípős hideg van.

Lana & Rose

Nem foglalkoztam gúnyos megjegyzéseivel, és azzal sem, hogy leckét ír, vagy verset olvas. Csak akkor néztem felé, amikor nagyon muszáj volt.
Egérevésem után rágyújtott. Nem szerettem a cigaretta szagát, de akkor sem szóltam volna, hogyha egyszerre gyújt meg több doboznyit. Kezdtem már nagyon dühös lenni a várakozás miatt, ám ekkor végre történt valami újdonság. Egy levelet csusszantott be valaki az ajtó alatt.
Odaugrottam, és feltéptem a borítékot. Végre tehettem valamit, gondoltam gúnyosan. A levélben ez állt:
'Ms Winters & Ms Passion!
A szobából csak együtt szabadulhatnak'
Nem volt se aláírás, se semmi. Mégis, az üzenet teljesen egyértelmű: addig leszünk ide bezárva, míg össze nem haverkodunk. Itt fogunk megdögleni- gondoltam, miközben a levelet egy depulso-val a lány kezébe löktem.

Vendég

Rose & Lana

Die bitch, die...

Ujjammal a kőpárkányon dobolok, egy zene ritmusára, ami csak a fejemben szól. A hamvadó cigarettavéget néha lepöccintem, beleszívok, majd kifújom. Ez így megy öt, rövid percen keresztül. Egy pillantást sem vetek a Hollóhátas lány felé, nem érdekel, hogy mit csinál. Annyira látom csak, hogyha netán pálcát ragadna, esetleg ki tudjam védeni.
Épp az újabb szálra készülök rágyújtani, mikor a lány mozdul. Csak szemem sarkából látom, már nyúlok is a pálcámért. De csak egy pergamen tart felém, amit a levegőben kapok el. Széthajtogatom és elolvasom. Rövid, velős üzenet, teljesen nyílvánvaló, hogy mit vár el tőlünk az írója. A Fűrész című filmet juttatja eszembe, halványan el is mosolyodok a gondolaton. Majd komoly ábrázattal, felvont szemöldökkel pillantok a lányra. Nem szólok hozzá, azt várom, hogy ő tegye meg az első lépést, ha addig sem szólal meg, míg elszívom a következő szál cigit, akkor megtöröm a csöndet. Egyébként nem.

Lana & Rose

Csak néz rám felvont szemöldökkel, kérdő tekintettel. Ez a harc a büszkeségeink harca lesz. El fog dőlni ki a jobb ember, ki képes előbb feladni. Ismerve magamat és a lány eddigi viselkedését hosszú menet lesz.
Csak ülök csöndben, miközben azon filózom megszólaljak-e. Megtenném, de macskám még mindig csak dühösen fúj és sziszeg.
Szemem sarkából figyelem. Pálcám a kezem ügyében van, hátha eszébe jutna valami őrültség. Jó öt perc telik, bele, mikor meg akarom törni a csendet. Ránézek, és látom, hogy ő is szólásra nyitja a száját. Végül mindketten becsukjuk. Mivel egyszer már rávettem magam a dologra, így azonnal beszélni kezdek- Láttad mi van rá írva... Én szívesen elülök itt holnaputánig is... De úgy érzem mindketten szívesen szabadulnánk már- hogy miért? Nem tudom, mégis megeresztek felé egy halvány mosolyt. Talán kapok valami viszonzásfélét.