Zivon Ozera

ZIVON OZERA || ZIVO || 17 || EVAN PETERS

Teljes név: Zivon Ozera
Születési idő: 1979, november, 28
Születési hely: Oroszország, Novoszibirszk
Élőhely: USA, Saint Paul (Minnesota) + Roxfort
Átváltozási idő és hely: 1996, január, 19 - Varázsvilág, Zsebpiszok köz
Pálca: 13 hüvelykes, fűzfa pálca, egyszarvú szőr maggal  
Foglalkozás: tanuló, vámpír

Ilyen vagyok....

Kinézet: Ha rá nézel akkor elmondhatnád, hogy ő a tökéletes szőke herceg mintaképe. De valójában nem. Zivon nem tökéletes, hiába téveszt meg a kedves külseje mindenkit és hiszi azt róla, hogy azok a barna őzike szemek nem csak káprázatosak és ártatlannak tűnőek, hanem barátságosak is. Bár többé kevésbé mondhatjuk el róla, hogy Zivon megjelenése azt sugározza milyen ő valójában. Imádja az öltözékével összezavarni és megtéveszteni a körülötte lévőket. Sosem lehet tudni pontosan, hogy az arcán lévő mosoly, mely másoknál őszinte hangulatot jelent nála mit tükrözz. Olyankor is mosolyt látni az arcán, amikor cseppet sem boldog és igazából neki nem pont azt az arcát kellene elővennie. Az ábrázata sokszínű és rejtélyes, nem lehet teljesen kiismerni őt még a barátai sem tudják igazán, hogy az az arca amit éppen mutat nekik az teljes komolysággal őszinte vagy sem. Egy dologban azonban mindenki biztos lehet: akkor a legaranyosabb és legártatlanabb a megjelenése amikor alszik. Ilyenkor nem rándul meg feleslegesen a szemöldöke, mert valami olyat hallott vagy látott amit nem kellett volna. Őszinte és nyugodt az arca. Bőre azonban szemet irritálóan fehér és ha valaki hozzá ér jéghideg. Nem meglepő, bár ő azt állítja, hogy mindig is ilyen hideg volt az érintése és nem érti miért panaszkodnak azok akikhez véletlenül hozzá ér. Talán ez a gyengéje, ha megjegyzést tesznek arra milyen hideget áraszt magából, pont ezért a látszat kedvéért részesíti előnyben a kötött pulóvereket, vagy kapucnis felsőket amikor nem kell talárban és ingben szaladgálnia egyik tanteremből a másikba. A nadrág terén, neki aztán elmondása szerint minden jöhet csak elviselhető legyen a számára és mindenképpen megtévesztő!

Jellem:Két szóban lehetne jellemezni Zivon-t, magának való és rejtélyes. Legalábbis ő ezt gondolja magáról. Mindenki más azonban egyedi véleménnyel rendelkezik róla, van aki sajnálatos módon kedvesnek látja őt, pedig nem az csak tudja mit jelent a kedves szó. Nem az a romantikus fajta, de ha egyszer szerelembe esik akkor nagyon nehezen lehet őt kigyógyítani ebből az érzésből. Hűséges. Akárhogy is nézzük rá bárki bátran bízhatja a titkát, mert biztosan nem adná tovább. Nem valami beszédes típus, így érthető miért nem beszél órákat arról mennyire szeret vagy utál valamit. Részben aranyvér mániás, akárcsak néhány Mardekáros, így ha nem muszáj akkor nem keveredik olyanokkal akikről tudja nem olyan, mint ő. Kerüli az izgalmakat és a zajt, sokkal nagyobb előnyben részesíti a csendet amikor gondolkodhat s, szabadjára engedheti a fantáziáját. Ilyenkor látszik meg, hogy milyen szépen tud rajzolni. Van tehetsége hozzá, de soha az életben nem mutatná meg másoknak a rajzait. A rajz terén önbizalom hiányos egy kicsikét, amit noha sosem vallana be, de így van. Ez az ő gyengéje. Mindig alábecsüli magát, ezért kezdetben negatívan áll hozzá minden olyan feladathoz amivel szembe kerül. Igen, lusta de csak annyira amennyire kell. Tulajdonképpen mindent időben elkészít amit egyszer megígért.

Az én történetem....

Hatalmas pelyhekben hullott a hó, de engem ez nem riasztott el attól, hogy jó kedvvel szaladjak ki az udvarunkra és hagyjam hadd lepjék el apró kis pelyhek a blúzomat. Tudtam, sőt már éreztem is, hogy ebből baj lesz és anya megfog dorgálni amiért nem vettem fel a kesztyűmet, sálamat, kabátomat, sapkámat. Szóval igen, pizsamában és papucsban nem valami kellemes a mostani időjárás. De hát hull a hó! Kell ennél nagyobb öröm? Nem, legalábbis addig nem amíg felöltözve kijöhetek és picivel vastagabb lesz a talpam alatt a hó. Pár centis hóból ugyebár nem lesz hóember, én meg mindenképpen akarok egy hóembert építeni! Akár itt és most ha lenne miből s, kivel. Utálom a szomszédban lévő kislányt és kisfiút, azt hiszik hiányzik pár kerekem amiért kimutatom az egér, patkány utálatom. Jól gondolod, ha mérges vagyok hozzájuk dobom át a kibelezett egereket és patkányokat. Nekik van macskájuk, nem is egy és tudom mennyire szereti ha én meglepem őt ilyesmivel. Békával nem próbálkoznék, azt a macskájuk biztosan nem enné meg. Túl okos az a macska és sokat is lát s, ez baj. Legalábbis nekem olyankor amikor úgy döntök nem vagyok hajlandó azt nézni amint a szüleim tönkre teszik az én hét éves álmaimat. Talán túl kicsi vagyok ahhoz, hogy megértsem őket. Nem tudom. De biztos jobb ez így, mintha tudnám mi jár a fejükben akkor amikor egymásnak gúnyos és számomra is fülzavaró megjegyzéseket tesznek egymásnak. A pénz, még nem tudom mi lehet a fontossága, bár őket elszomorítja az, ha apa kudarcot fullad és a szerencsejátékok már nem segítenek. Merlinre! Fogalmam sincs mi jó van ebben vagy mi értelme volt ide költözni. Nem szeretem ezt a helyet! Hiányzik a fa házam és az ólomkatonáim amit a régi házunkban hagytunk. Újakat meg természetesen sem anya sem apa nem venne nekem. Miért is gondolnának pont rám? Ahogy a bagoly megszólal a házunk tetején úgy az én ajkaim is kinyílnak. Senki sincs akinek én megmondhatom a magamét, hogy mennyire rossz ez az egész érzés ami itt belül nyomaszt és nincs senki aki ezt az egészet megértené. Miért értene meg bárki egy hét éves kisfiút? Az ő élete elvileg úgyis túl szép és még fel sem nőtt, rengeteg dolog áll előtte.
- Te rossz bagoly! – végre elhagyta a számat az a mondat, amit megjegyeztem. A bagoly szerepét persze sokszor cseréli fel más állat vagy éppen anya esetleg apa, ha valamivel megbántanak. Az én sipító hangom perpillanat tudom elviselhetetlen, de nem számít, most semmi sem számít, mert a hó hull és én… akár meg is fázhatok. Azonban még a megfázásra sincs időm gondolni, a bagoly nem vár, muszáj káromkodnom és kiabálnom vele. Még akkor is ha a szomszéd kisfiú és kislány tisztán hall engem. Nem számít. Most már tényleg semmi sem számít. Sem ők, sem anya és apa csak a hó, a bagoly és én. Noha a bagoly kevésbé tesz boldoggá, de van és létezik valaki vagy valami aminek kiabálhatok. Igen, elkelne egy kis tesó akinek az ágya elé hordhatom a játékaimat és mesélhetek neki arról kivel milyen élményem volt eddig. De egyelőre nincs, ezért a bagoly szenved.