You're so fresh to death and sick as cancer... [Ben & Aurora]

+18

Válaszára elmosolyodok, és ajkaira vágytól fűtött csókot lehelek. Magamhoz vonom, és úgy csókolom, mintha ezerszer megtettem volna, és mégis, mintha először tenném.
Fejemet hátravetem, kezem a vállán pihen, ahogy végig nyalja a nyakamat, egészen a mellemig. Ott időzik, ajkamra kéjes mosoly kúszik, testem az övének préselődik. Ahogy bőrünk egymáshoz ér, jóleső érzés szalad szét, vagy ezerfelé, testem minden egyes apró négyzetmilliméterén. Aztán eltávolodik melleimtől, kezem elszakad vállától. Ujjai mentén, amint hasamon és oldalamon táncolnak, jóleső bizsergés söpör végig puha bőrömön.
Ahogy ajka először érinti finoman combom belső felét, sóhaj szalad ki ajkaim között. Kezeim eddig a csípőmön voltak, most azonban az ágyra hullnak, ujjaim kutatva markolnak a lepedőbe, miközben kényezteti nőiességemet. Érzem, hogy egyre nedvesebb vagyok. Összepréselem ajkaimat, hogy tompítsam az amúgy is fojtott nyögéseket. Szememet lehunyom, s mint egy szédülés, úgy ért a hirtelen helyzetváltás, de határozottan élvezem, hogy aláveti magát nekem. Szeretek irányítani, uralkodni és a kezemben tartani a dolgokat.
Fölötte térdelek, a szemébe nézek. Előre hajolok, hogy megcsókolhassam. Válla mellett támaszkodok jobbommal, balommal hajába túrok, úgy csókolom. Balom ujjbegyeit végighúzom arcán, cirógatva, majd, ahogy kulcscsontjához érek, körmeimmel szántom végig oldalát, egészen a csípőjéig, ott újra puhán érintem, egészen a falloszáig haladok. Ágaskodó férfiasságát a helyére vezetem, kínzó lassúsággal csúsztatom rá magam. Teljes a csönd, egyetlen, nagy mennyiségű levegő szalad ki ajkamon, sóhaj formájában. Az elején gyötrően lassan mozgok, ajkam szegletében mosoly játszik, ahogy Ben arcát fürkészem, majd kissé erőteljesen mozdulok fel és le. Kezeit mellemre vezetem, aztán eleresztem őket, hogy vállába tudjak kapaszkodni.

+18

- Tudom.
Egy egyszerű szó magabiztos és vágytól rekedtes hangon. Ha nő lennék, biztos beindulnék magamra.
Az ujjaim úgy érezték, több tér kell nekik, szóval letéptem a bugyit, miközben a meztelenné váló melleiben gyönyörködtem. Ösztönösen gyorsabban kezdtek mozogni az ujjaim.
Érezve, hogy egy időre átadja nekem az irányítást, átfordítottam magunkat. Most a nyelvemé lesz a főszerep!
A nyakától indulva haladtam lefelé. Egyetlen megállóm a formás melleinél volt. Egyiket a kezemmel masszíroztam, másikat a számmal vettem kezelésbe. Innen gyorsan továbbálltam, hiszen a végállomás még lentebb van!
A combjai belső részét kezdtem el apró puszikkal beborítani, majd lassan közelebb értem a régóta áhított testrészhez. A csiklóját kezdtem szopogatni, talán ebben volt a legnagyobb gyakorlatom. Szám helyét átadtam az ujjamnak, így miközben masszíroztam, nyelvemet a nyílásához vezettem. Ezzel már többet foglalkoztam, mint a melleivel, váltakozó tempóban csinálva a dolgomat.
Úgy gondolom, élvezetes lehetett, mivel egyre jobban benedvesedett (nem mintha eddig nem lett volna az). Sőt, ha jól hallottam, pár elfojtott nyögést is sikerült kicsikarnom a nőből.
A farkam egyre jobban lüktetett, ahogy én is élveztem a játékot. Visszafordítottam magunkat, újra átadva az irányítást Aurorának. Most már tényleg azt tesz, amit csak akar.

You're so fresh to death and sick as cancer... [Ben & Aurora] 2n0r2g3

Mondatára kegyetlen kis mosoly kúszik arcomra. Nem kell kétszer mondania. Imádom ezt a rekedtes hangját, olyan hihetetlenül szexi. Büntetni kellene. Ja, igen... fogom is.
Majd örömmel hallgatom elégedett nyögéseit, amikor férfiasságát kényeztetem ajkaimmal.
Amikor visszamászok Benre, számat mosolyra húzom és úgy kezdem édesgetni nyakát. Hajam mellkasára és vállamra hullik, majd áttérek ajkaira is és vadul csókolom. Egyik kezét megfogom és lágyan összekulcsolom ujjainkat. Többet és még többet akarok. Testem jólesően bizsereg, amikor a bugyimba csúsztatja a kezét és belemosolygok a csókokba. Természetesen önmagamtól sem vonom meg az örömöt - bármennyire is mazochistának vallom magam... -, így hagyom, hogy ott időzzön, ameddig csak kedve támad. Fel-felnyögök, egyes érintésekkor, melyek kifejezeten kedvemre valók. Néha össze-összerezzen-, folyamatosan lüktet hüvelyfalam. Lassan elérkezettnek látom egyébként az időt arra, hogy levegyem a fűzőt. Túlöltözöttnek érzem magam.
- Be tudod vadítani az embert - nyögöm a fülébe, miközben jobbommal kikötöm hátul a fűzőt. Minden egyes porcikám várja a behatolást. Szétvet a vágy, bár próbálom palástolni.
Imádom, hogy ennyire feltüzel. Kész vagypok tőle, egyszerűen eldobom az agyamat. A vicces az, hogy még soha nem beszéltünk. Nem tudok róla semmit. Mégis, az ágyban - ha esetleg máshol nem is, nem tudhatom - nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Szeretem benne, hogy tudja, mire van szükségem. Mielőtt mélyenszántó gondolatokba merülhetnék azzal kapcsolatban, hogy milyen Ben, hogy milyen a kapcsolatunk, hogy mit akarok, megszabadít a bugyimtól.
Úgy döntök, egy kicsit hagyom, hogy irányítson. De csak épp annyira, amennyire kell...

+18!

Tompán érzékeltem a fájdalmat, amit a lovaglópálca okozott, teljesen máshol jártam fejben. Kivételesen nem úgy, hogy már a következő partneremen gondolkozok, hanem a nő látványa és a vele kapcsolatos zavaros gondolataim foglaltak le. Egyébként nagy mázli ez a varázslólét, egy mugli nem tudná eltüntetni a gyönyörű nyomokat, amik reggelre keletkeznek...
- Szokj hozzá, szeretek irányítani... De ma kivételt teszek. Csinálj velem, amit akarsz! - közöltem rekedtesen, egy apró félmosoly kíséretében.
Nem sokkal később már az alsóbb tájékaimon látom a nő fejét - és főként száját. Furcsálltam a gyengéd kezdést, de csakúgy, mint kezdetben a csókoknál, ez is átváltott gyorsabb tempóba. Ez az, ami nagyon hiányzik a diákokkal folytatott viszonyaimból! Határozott, nem fogja vissza magát, és nem azt várja, hogy hallassam a hangomat. Mindenki csak óvatosan kényezteti a hímtagomat - már ha egyáltalán ráveszi magát -, nem pedig ilyen vadul és lenyűgözően, mint Aurora. Ha nem most kaptam volna össze a jó öreg Dumbledore-ral, talán még szüneteltetném is a kis kalandjaimat, de most "csakazértis" állapotban vagyok, szóval ezt el kell halasztanom.
Figyelmemet visszafordítom a lent tevékenykedő nőre, aki épp befejezettnek nyilvánította a dolgot, és otthagyta az égnek meredő hímvesszőmet.
Ahogy csók közben végigsimítok a testén, csak akkor jut el a tudatomig, hogy a Nő még ruhában van. Mármint több ruhában, mint én.
Becsúsztattam a kezem a bugyijába, és úgy kezdtem el simogatni, mire halk nyögésekkel válaszol. Egyelőre többet nem tervezek tenni, csak ha külön felkínálja magát, ha már nem szereti, ha irányítják...
Egyébként van, amit szeret? Vagy még valami, amit nem? Hozzászoktam, hogy nem tudok a keresztnevén kívül semmit sem a szexpartnereimről, de most úgy érzem, meg akarok tudni dolgokat erről a Nőről.

Imádok örömet okozni. Persze, az örömszerzés nem minden formája jellemző rám. De ez... a fűző, a pálca és a szex. Ez határozottan jellemző. Most sincs másképp: kéjes mosolyra görbül ajkam, ahogy Ben felnyög. Tetszik, amit hallok. Tetszik, ahogy rámnéz azokkal a gyönyörű szemekkel, melyekben olyan könnyű elveszni. Tetszik a sátrat bontó nadrágja. Le sem tagadhatnám, mennyire tetszik a szituáció.
Elmosolyodok a tényen, hogy újra segít levenni a nadrágját. Meg kell szabadulnom attól a rohadt övtől... - fut át az agyamon, majd egy kicsit hagyom magam és elidőzöm ajkain, de újra beleharapok a férfi puha alsó ajkába. Egy kegyetlen kis mosoly kíséretében felülök a csípőjén. A pálcát végighúzom csupasz mellkasán, majd az oldalára ütök vele. Csattanás jelzi, hogy nem voltam sem finom, sem kegyes.
- Nem szeretem, ha irányítanak - közlöm vele, ám szám szegletében kacér mosoly játszik.
Újra közel hajolok hozzá, hajam végigcirógatja mellkasát, ajkammal kellemes csókokat lehelek hasára, körmömmel azonban oldalába vájok.
Nem időzök sokat felsőtestén, elindulok egyre lejebb és lejebb...
Ágyékához érve felpillantok rá, az arcába nézek, egy amolyan 'nem fog fájni' pillantással.
Először kicsit gyengédebben fogtam hozzá: lágy csókokkal kezdtem, végig a férfiasságán, aztán a számba vettem, majd gyorsítottam az iménti lassabb tempón. Néha a kezemmel is rásegítettem, hogy maximális hatást érjek el vele. Miközben nyelvemmel kényeztettem az amúgy méretes büszkeségét, kezemmel a heréit simogattam. Pár perc múlva kissé gyorsítottam a tempón, kicsit megszorongatom, épp csak annyira, hogy az még jó legyen, miközben nyelvemmel körkörös mozdulatokat végeztem. A mélytorok a végére maradt.
Mikor mindent rendben találok 'odalent', visszatérek a férfi ajkaihoz és kéjesen csókolva hajába túrok.
Jól érzem magam. Tényleg. Nem mondom, hogy ez nem csak szex. Mert valószínűleg az. Vad és állatias. De semmi képp sem érzelemmentes. Ami rossz - rám nézve biztos. Nem akarok pofára esni, nem akarok szeretni... de tagadhatatlanul jól érzem magam. Hétvégére meghívatom magam, ez nem elég. Egyetlen éjszaka nem elég!
Néha felnyögök, érintése mentén és egyre többet akarok. Talán beszélhetnénk is szex után...? Nem is beszéltünk még. Lehet, hogy nem is kellene elrontani ezt, ami most van...

Ha akarnék sem tennék semmit az ellen, amit Aurora csinál. A kezdetben lágy, de aztán durva csókjai felettébb izgatóak, mindennél jobban kívánom őket. Mikor megérzem a vér ízét a számban, nem bírok elfolytani egy nyögést. Mindig imádtam a durva dolgokat.
A pálca láttán szélesen elvigyorodok. Hát, úgy érzem, ezen az estén nem lesz hiány azokból a bizonyos durva dolgokból. Vetkőzése hatására kezdtem szűkösen lenni, de más reakcióra nem volt időm, hiszen máris az ágyon fekve találtam magam. Miközben csókjaival kínzott, a nadrágomat kezdte lehúzni, amit végül letoltam magamtól, ha már a múltkor is ezzel szenvedett szegény nő. Persze közben elvigyorodtam, ahogy eszembe jutott az emlék. Nyakamról átirányítottam az ajkait a számra. Újra érezni akartam a vad csókjait. Legszívesebben mást sem csinálnék egész nap!
És igen, itt jön újra az a bizonyos fura érzés, amit nem tudok hová tenni. Nem, nem szerelem, az száz százalék. Valami több, szerintem. Néha azt érzem, hogy el tudnám viselni, ha össze lennék zárva Aurorával. Oké, ezt megfogalmazni sem tudom. Szóval élnék vele kapcsolatban, ha úgy adódna. Természetesen akkor is lefeküdnék másokkal - legalábbis most úgy érzem -, de mégis örömmel lennék vele akkor is, ha nem csak szex lenne. Esetleg ha azt akarná - bár ilyet nem nézek ki belőle, amennyire ismerem -, talán megoldható lenne, hogy mással nem fekszem le. Oké, most ez a két mondat teljes ellentéte egymásnak, de ezek az érzések is azok...

kicsit...

Figyelem, ahogy közelebb lép. Múltkor olyan finom voltam, de ma éjszakára... egészen mást terveztem. Mikor megáll előttem, egy pillanatig még az arcát fürkészem, majd lassan közeledek felé. Hadd higgye csak azt, hogy rendes kislány vagyok... - fut át az agyamon, majd finoman megcsókolom, miközben máris nadrágja övével szórakozok. Mindig útban van - jut eszembe, hogy múltkor is ezzel kellett foglalkoznom, de ma még jól jöhet a későbbiekben. Hirtelen átváltok: a kellemes csók megszakad és ajkába harapok, melyből fémes ízű vér serken és egy határozott mozdulattal az ágyra lököm a férfit. Kabátom zsebéből előveszek egy pálcát - amit korábban egy bővítő-bűbáj segítségével rejtettem el a ruhadarabban. Mármint, nem a varázspálcámat, hanem egy más jellegű pálcát.
Ahogy visszafordulok a férfi felé, kigombolom sötétkék blúzomat, ami alatt egy fekete, eléggé szexi fűző lapul. Lecsúsztatom a felsőt a testemről, csupasszá téve vállaimat, és láthatóvá a főnix tetoválást a hátamon; a nadrágomtól is megszabadulok, ami túl sokat takar. Mosolyogva fürkészem arcát, a reakciókra várva, bár nem sokáig. Bent ültéből, fekvő helyzetbe kényszerítem, szelíd erőszakkal, a pálcával a mellkasánál a párnák közé tolom és szenvedélyes csókokkal édesgetem ajkát. Nadrágja felettébb zavar, így elkezdem lehámozni róla, miközben nyakát haraptam, szívtam, nyomokat hagyva magam után. Az illata bódító volt, különösen nyaka puha bőrén. Azt hiszem, Ben esetében ezen testrész új fétisemet képzi. Sőt, jobbat mondok: Ben a fétis. Hangja hűvössége, ahogy ajka becéz, hátamon végigszaladó ujjai, melyek nyomán borozongás fut végig gerincemen...

You're so fresh to death and sick as cancer... [Ben & Aurora] Tumblr_me4ig7WRfr1rw8z0i

picit +18

Válaszára gonoszan elvigyorodok.
- Ezt őszintén reméltem. - Talán ez tetszik a legjobban ebben a nőben. Teljes nyugodtsággal mond ki mindent, h sértő, ha nem. Mindent, amit más sosem merne.
Ahogy felérünk a szobámba, a biztonság kedvéért kulcsra zárom az ajtót. Egyedül vagyok, vendégeket nem várok, de azért fő a biztonság. Bármikor betoppanhat egy nem kívánt személy. Az utóbbi időben rászoktak a diáklánykák, hogy hétvégén kiszöknek, és "meglátogatnak". Valamiért nem értik meg, hogy hétvégén a tapasztaltaké vagyok, rájuk csak a hétköznapokon szorulok... Egyébként nem tudom, hogy honnan tudják a címemet. Talán félnem kéne? Ja, igen, szóval ezért szokott néha "átugrani" hozzám kedvenc professzorunk - nem, nem önmagamról beszélek, hanem az idézőjeles kedvencről -, hogy leellenőrizze, nem-e egy drága diákját bújtatom az ágyam alatt. Nem tudom, hogy miért nem tudja megérteni ő sem, hogy a hétvége azoké, akik törvényesen is lefekhetnek velem.
- Gyere ide! - hangzik az utasítás. Felvont szemöldökkel, de engedelmeskedek. Irányítson csak ő, ha már a múltkor én tettem azt, meg ha már így betoppant. Úgyis kifárasztott ez a hét a sok tapasztalatlan tinivel, most itt az ideje, hogy engem vegyenek rendesen kezelésbe...

A szobája irányába invitál. A falépcső meg-megreccsen lépteink alatt, kezemet a korláton húzom végig, fenekemen érzem a férfi tekintetét - nem, mintha zavarna, sőt...
Szavaira elmosolyodok, amit ő nem láthat, csak kihallhat a szavaimból:
- Nem úgy terveztem, hogy sokáig így marad, Ben - vallom be őszintén, miközben a szoba felé megyünk. Közben megfigyelem a ház útba eső részeit, a falakat, a képeket, a bútorokat, a szőnyeget. Kipillantok az ablakokon, melyek mellett elhaladunk és a tájra, majd a tiszta, csillagos égre emelem tiszta, kék tekintetemet.
A szobába érve az ajtó halk kattanással zárul mögöttünk. Egy ideig még nem szólalok meg, helyette körbenézek a helyiségben. Fekete szövetkabátomat és vörös sálamat ledobom az egyik fotelbe, úgy folytatom a csöndes vizsgálódást és próbálok megtudni valami személyeset Benről. Mert, bár testét már ismerem, személyét kevésbé. Persze, most nem beszélgetni akarok, valami sokkal izgalmasabbra vágyok.
A szoba közepén állok.
- Gyere ide - utasítom a férfit. Hangom határozott, de halk, ajkam szegletében mosoly játszik.

A hétvégét szokásomhoz híven nem a kastélyban töltöttem. Borzalmasan idegesítő a sok kölyök visongása. Már csak azért is imádom a péntekeket, mert a délutánom teljesen szabad, így már ebéd után leléphetek. Ilyenkor Dumbledore is lenyugszik, hogy nem kezdek ki a diákjaival hétvégente.
Egyébként ezek a fenomenális gondolataim a zuhany alatt születtek, majd nem sokkal azután, hogy kiléptem a fürdőből, kopogás ütötte meg a fülemet. Amúgy... hogy tud a kopogás megütni? Pláne a fülemen. Oké, mindegy. Végignézve magamon úgy döntöttem, hogy nem törölközőben kéne ajtót nyitnom, ezért felkaptam egy nadrágot - persze ha tudtam volna, hogy ki érkezik...
Nem mondanám, hogy meglepett, hogy ki állt az ajtóm túloldalán, de nem is számítottam most rá. Sejtettem, hogy lesz még dolgunk egymással, de azt nem, hogy ilyen hamar. Nem is gondolkodtam rajta, hogy honnan tudta meg a címem, csak automatikusan félreálltam.
- Jó estét, Aurora - viszonoztam a köszöntést.
Nem is néztem meg, hogy mit nyomott a kezembe, csak felinvitáltam a szobámba. Minden szempontból az a legjobb hely. Igaz, sehol nem zavarnánk senkit, mivel egyedül élek, de azért csak a hálószobám a legkényelmesebb.
- Ha tudom, hogy maga áll az ajtóban, nem sietek annyira a felöltözéssel... - szólalok meg csendesen, miközben felfelé tartunk a lépcsőn.
Egyébként így, hogy mögötte megyek, igen jó a kilátás.

Nem tudok ellenállni a kísértésnek. Egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből Benedict-et, nem tudtam másra gondolni, csak érintésére a testemen, nyögésére, mely a tanári csöndjébe hasított, majd keveredett az enyémmel. Nem vágyok másra, csak rá, amit adni tudott. Másfelől emésztem magam Sirius miatt, akin azt láttam korábban, hogy már a 'kapcsolatunk' elején komolyan vette a dolgot. Én kevésbé. Sőt... sosem voltam- és nem is leszek valószínűleg a komoly kapcsolatok híve. Az utóbbi időben nem is kerestem, illetve a leveleire sem válaszoltam, ami miatt kissé kellemetlenül éreztem magam és biztos voltam benne, hogy ezt tisztáznunk kell majd a későbbiekben. De az nem ma este lesz, és valószínűleg nem is holnapi nap.
A péntek este vad és mocskos hétvége ígéretét hozta magával. Ma csak három órám volt, egy reggel, egy közvetlen ebéd után és egy alkonyatkor. Negyed órával előbb elengedtem a Mardekárosokat, mint kellett volna, de ennek ők csak örültek. Mikor megszólalt a kicsengetést jelző harangszó, én már az állomáson voltam és hoppanáltam.
A muglivilágban megtanultak, kitapasztaltak után nem volt nehéz kideríteni, hogy hol lakik Benedict. Szeretek váratlanul betoppanni és ezt ma sem tervezem másképpen. Jó szokásommal ellentétben nem bort hoztam viszont, hanem mugli, ír whiskey-t, Glen Moray-t.
Nem sokkal kopogtatásom után nyílt az ajtó.
Halvány mosolyra húztam ajkamat és végignéztem testén.
Miért látom most is félmeztelenül...? - futott át agyamon a kérdés.
- Jó estét, Ben - döntöm kissé jobra a fejemet, és lépek be háza előszobájába, átadva neki az italt. Halkan beszélek, de határozottan - mint mindig.

» Aurora & Rose
» Gavin & Aurora - Expect nothing & you'll never be disappointed
» Aurora & Gavin
» Sinistra professzor & Rose -Tűz
» Aurora & Lorraine