Laurel & Lana

Vendég

Titokzatos módon valahogy mindig jobban szeretem a csendet. Persze mindenki azt hiszi, hogy oda vagyok a zsivajért bár.... Azt jobban szeretem mint a magányt. De most ez ki jött rajtam. Tudtam, hogy el kellett bújnom a többiek elől mivel kifogott rajtam a síró görcs. Nagyon sírtam de magányom nem tartott sokáig mert jött egy ismerős és egyben a legjobb barátnőm is. Tudom ,hogy akár 100 fiút is meg kaphatok ha akarok de ez most más volt. Mindenki a jó Laurelt nézte ki belőlem de most... Egy érzékeny is ki jött nem tudom, hogy és miért de egyet azt tudok nem érdemli meg senki sem aki miatt igazán sírok. De tudtam, hogy a legjobb barátnőmben mindig bízhatok és ő is bennem.

Vendég

Magányosan jártam a folyosókat, olykor egy-egy fürkésző szempár szaladt végig rajtam - mindenki mást és mást nézett meg testemen. Épp egy kihalt részhez értem, ahol kevés diák mászkált, így meghallottam a szipogást. Rühellek vigasztalni. Egyszerűen nem megy, az érzelmi szintem mínuszban van, a legtöbb ember irányába. Hát... szegény valaki, aki épp itatja a Roxforti egereket, sajnos nem számíthat barátságos hátbaveregetésre tőlem.
Mikor meglátom, hogy ki az - a szintén Mardekáros Lauren, aki legjobb barátnőjének vall, ám én nem teljesen így gondolok rá... -, kissé elhúzom a számat. Nem vagyunk legjobb barátnők, tény, de rosszban sem vagyunk igazából... szóval, úgy megvagyunk egymás mellett.
Laurel sírt, nem tudtam, miért és nem is biztos, hogy tudni akarom. Nem annyira folyok bele mások magánéletébe, ha nem muszáj. Azért megszólítom:
- Szia, Laurel - állok meg mellette - Mi a baj? - kérdezem, összevont stemöldökkel.

Vendég

Meg láttam Lanát és el mondtam neki. Az eszem azt parancsolta ne mondjak semmit de a szívem pedig azt ,hogy mondjam el neki mit érzek. Így hát el mondtam neki mi bajom van. Bár láttam rajta ,hogy nem nagyon barátkozós típus és nem is az a nagyon lelki segítségre szoruló de azért még is el mondtam neki.
Szia Lana köszöntem neki vissza. Ha igazán tudni akarod akkor el mondom neked.
[color=#669933]Emlékszel arra a szőke srácra a Mardekáros asztalunkál? Draco Malfoyra gondolok. Nos! Az az igazság ,hogy nagyon tetszik nekem de nem merem be vallani neki az érzéseimet attól félek, hogy elutasít engem. Valahogy nagyon bele szerettem őt. Mondd el mit tegyek, hogy meg kaphassam? És miért ezt a sárvérű Grangert választotta? Miért? "tovább szipogtam Lanának"

Vendég

Mikor belekezdett, legszívesebben félbeszakítottam volna, hogy annyira azért nem érdekel a dolog és elmentem volna, de végül ő gyorsabb volt és elmondta a nyűgét. Nem igazán hatott meg a dolog, sokaknak bejön Draco - őszintén, szerintem sem rossz faszi -, az más kérdés, hogy a fiú ízlésének nehéz megfelelni. Legalábbis én így gondoltam.
Laurel problémája nem különösebben érdekelt, nem voltam tanácsadó kedvemben, de azért megszántam egy unott mosollyal és egy felvont szemöldökkel.
- Hát, figyelj... - túrtam bele a hajamba - Draco nem tudom, hogy a te súlycsoportod-e - vallottam be. - Ha közelebb akarsz kerülni hozzá, ajánlom, hogy érdeklődj iránta. Úgy értem, az egész lénye után, mutasd ki, hogy mennyire érdekel a legapróbb dolog is, ami vele kapcsolatos. Érdeklődj iránta, nagyon - mondtam végül a legokosabb dolgot, ami eszembe jutott. A mondás szar. A férfiakat nem a gyomrukon keresztül lehet megszerezni, hanem az egójukon át. Tudom.

Vendég

Köszönöm Lana. Hát legalább sokkal kedvesebb vagy mint Margaret. Igen ezt fogom tenni érdeklődni utána és ha össze jön a dolog akkor mivel tudnám ezt neked meg hálálni? Tudod én egy nagyon jó szívű lányka vagyok és a szívem mélyén mindenemet odaadnám Draconak. Csak tudod tényleg helyes pasi ez a Draco. Csak ott van ez a Granger de azért próbálok neki udvarolgatni.

Vendég

Szavaira felvontam a szemöldökömet.
- Nem... tartozol semmivel - mondtam végül, hárítva a 'kedvességét'. Tényleg nem, annyira egy piti és jelentéktelen dolog volt számomra, hogy igazából teljesen hidegen hagyott. Ennél többet már nem tudtam tenni érte. Maximum bedobni saját magamat, de az... haha, rá nézve nem lenne király.
- Na, örülök, hogy segíthettem, remélem összejön, összejöttök - bla, bla, bla... - sok sikert! Szia - intettem neki és tovább is mentem, meg sem várva a válaszát. Lehet, hogy még mondott valamit, de magasról tettem a dologra. A gondolataim sokkal inkább a saját ügyeim körül jártak: RAVASZ, fiúk, Viktor, RAVASZ, ház, Viktor, cigi, Viktor, pia, Viktor, RAVASZ... hol érdekel engem Domus problémája?! Kurvára hidegen hagy.

Vendég

-Lana után futok! Lana várj! taníts meg engem olyanná válni amilyenek ti vagytok. Elegem van a be húzódásból és semmi értelme sincs a magányra kérlek Lana. Bár mit meg tennék, hogy olyan legyek mint te meg a többiek. Bár Pansyval azért néha jóba vagyok de inkább a ti stílusotokat venném fel az olyan király - mosolyogva és felvont szemöldökkel mondtam. Ezt is igazán meg hálálnám neked és köszönök mindent.

Vendég

Nem szabadultam meg olyan könnyen Laurel-től. Megforgattam szememet és nem álltam meg egy pillanatra sem.
- Mi vagyok én, tanár?! - kérdeztem élesen - Nincs szükségem egy klónra belőlem, Laurel. Sokkal jobb lenne, ha felvennéd a saját stílusod. Aki a barátod akar lenni, az úgy is az lesz... - vontam vállat. Tényleg, kurvára, kibaszottul, cseszettül nem érdekelt. Megszaporáztam lépteimet.
- Bocs, de tényleg nem érek rá, keress valaki mást, akit boldogíthatsz. Szia! - szóltam bunkón, rá sem nézve a lányra, avagy átnézve rajta. Kizártam, amit mondott és magas sarkúm koppanásaira figyeltem inkább... az is érdekesebb volt, mint Laurel hisztije.

Vendég

Értem... Hát azért kösz Lana! És tényleg boccs a nyávogásomért. Meg fordultam és el mentem. Semmi más nem járt az eszembe csak Draco Malfoy meg amit Lana mondott. Talán lehet, hogy Margaretnek és Lanának igazuk van. Tényleg változtatni kell magamon nem akaro úgy járni mint az a Mardekáros gyerek. Talán.... Jobb ha most el kezdem a változást és ők is meg lesznek rajtam döbbenve. De azért remélem az évek során minden remekül fog alakulni.