Helena & Katie & Serena

Helena & Katie & Serena


Végre! El sem hiszem, hogy vége az órának és elhagyhatom a bájitaltermet. Piton ma különösképp megdolgoztatott minket és szó szerint néhányan vért izzadtak, hogy meglegyen a főzetük. Az enyém hál istennek jól sikerült, de ezt nem sokan mondhatják el magukról. Kiraktam a bájitalom Piton asztalára, majd összeszedtem a cuccaim és kisétáltam az ajtón. A folyosón nagy volt a nyüzsgés, egyesek holtra vált arccal ácsorogtak a terem előtt, nyílván most lesz bájitaltanjuk és aki nem mardekáros annak nem lesz a nap fénypontja ez az óra, Piton sportot űz belőle, hogy kipécézze a többi ház tanulóit magának. Ahogy próbáltam el lavírozni a diákok között két griffendéles lányba sikerült belefutnom, persze a táskám is leverik így a tartalma most a földön hever. Mérgesen hajolok le, hogy összeszedjem a dolgaim.
-Lehetnétek figyelmesebbek is - morgom az orrom alatt , de szerintem meghallották.

Hétfő délelőtt egyet jelentett a legtöbb Griffendéles számára: halál. A 3. és 4. óránk dupla bájitaltan volt a Mardekárosokkal, akikkel Piton enyhén szólva kivételezett. A Griffendélesek közül csak nekem nem kellett aggódnom az órája miatt. Mivel én köztudottan megátkoztam mindenkit, aki beszólt nekem; Piton kicst megkedvelt. Pontosabban azért nem utált, mert a szeme láttára átkoztam meg egy Griffendéles évfolyamtársam. Még 5 jutalompontot is kaptam tőle...
Mikor beértem az előcsarnokba összefutottam Katie Bell-lel, akivel mostanság barátkoztam össze. Szerettem a lány társaságát, merőben eltért a "kapcsolatunk" attól, amit Lana Winters-szel folytattam. Katievel sokkal érzelmesebbek voltunk, míg Lana mellett inkább másban jeleskedtem én is.
Éppen a mai órára feladott háziról beszélgettünk, amikor egy hatodikos mardekáros lány kijött a bájitaltan teremből, és egyenesen nekünk ment. Ez alapvetően nem lett volna baj, hiszen bárkivel előfordul az ilyesmi. A lány táskája azonban kiborult, és miközben elkezdte összeszedni a cuccait, odaszólt nekünk az orra alatt. Tisztán hallottam, hogy mit mond, de mégis megkérdőjeleztem. Ez a csaj vagy nagyon tudatlan- nem tudja, hogy egy ilyen szólásért általában már egy rontás csúfítaná el csinos pofiját; vagy nagyon merész. Ki kellett derítenem- Mit mondtál?- förmedtem rá, és Katie-re néztem. Szerintem ő tisztában volt azzal, hogy mi következik most, ha a lány visszaszól. Éreztem, hogyha harcra kerülne a sor, bármikor mellém állna. Bár, szerintem nem sok esélye lesz a lánynak... Csinálok egy jó mozit pár diáknak, mosolyodtam el ördögien.

Dupla bájitaltan. Hogy én mennyire, de mennyire utálom! A legtöbb emberrel el tudok beszélgetni, még a tanárokkal is. Sőt, a mardekárosokkal is megpróbálok viszonylag normálisan viselkedni. De Piton.. Amit a griffendélesekkel csinál az leírhatatlan. Csodálkozom hogy Dumbledore még nem avatkozott közbe. De ő a diri, biztos van valami oka.. Igaz hogy engem nem nagyon tud piszkálni Piton, mivel az első félévet végigtanultam és bemagoltam minden receptet. A griffendélesek közül pedig csak Helenával szoktam mostanában beszélgetni, szóval ezért sem szólhat rám. De az borzalmas hogy mindenért pontot von le tőlünk, a mardekárosok meg csak röhögnek rajtunk! Nem vagyok balhés, de ha Helenával tényleg gyakorolni fogjuk a párbajozást, Pitont fogom a helyébe képzelni.
Mikor vége lett az órának, kifelé menet összefutottam Helenával. Jó volt őt látni, el is kezdtünk rögtön beszélgetni. Ekkor egy fiatalabb Mardekáros csaj nekünk jött, ki is borult a táskája. Igazából én rögtön tovább akartam menni. Talán tavaly lehetett, amikor összeütköztem a folyósón egy másik mardekárossal. Neki is a földön kötöttek ki a cuccai, és én meg akartam állni segíteni neki. Erre leordította a fejem, hogy neki nincs szüksége - cenzúrázva- griffendéles segítségére. Szóval meg se akartam állni, amikor hallottam hogy mormog valamit. Még ez se érdekelt volna, de Helena nem hagyta ennyiben. Láttam rajta hogy balhézni akar. Ez nem hinném hogy jó ötlet, főleg Piton terme előtt. Ha nagyon eldurvul a helyzet legfeljebb elrángatom, de addig inkább csak figyelek. De azért hogy éreztessem hogy Helenával vagyok, odaálltam mellé.

-Csak annyit mondtam, hogy figyelhetnétek jobban is, de mindegy bocsánat kissé zűrös napom volt és nem rajtatok kéne levezetnem - mondtam nekik, mert pillanatnyi mérgem elszálltával beláttam, hogy én vagyok  hibás és nem kéne mardekáros libaként viselkednem, ahogy az összes többi lány teszi.
-Hé, nem kéne rögtön pálcát rántani! Még a végén Piton megbüntet titeket, tudjátok mennyire rátok van szállva- semmi hangulatom nem volt ahhoz, hogy itt balhézzunk aztán meg hallgassam a házvezetőm hegyibeszédét, hogy ha balhét is kezdek lehetőleg olyan helyen ahol nem kaphat rajta tanár, és ne rontsam a házunk hírnevét. Sóhajtottam, és a vállamra tettem a táskám majd a két lányra néztem, de azért a zsebembe nyúlva én is megmarkoltam a pálcám, biztos ami biztos.

Katie döntött, mellém áll. Ezt csak egy előrelépéssel jelezte, de számomra egyértelmű volt, mit akar.
Vártam, majd legnagyobb meglepetésemre a mardekáros mentegetőzni kezdett. Ilyet! Chmpf! Pedig olyan szívesen kipróbáltam volna az egyik átkomat rajta...
Már raktam volna el a pálcámat, amikor a lány folytatta. Olyat tett, amit nehezen viseltem el: mások mögé bújt. Jelen esetben Piton mögé. Valójában lehet, hogy a lány nem pont úgy szánta ezt a mondatot, ahogyan én értettem, de valahogy nehezemre esett jól értelmezni. Abban igaza volt, hogy Piton rá van szállva a Griffendélre, de nem rám! Így a pálcámat nem raktam el, továbbra is a kezemben tartottam. Ekkor, mint egy varázsütésre megjelent az a Griffendéles évfolyamtársam, aki miatt Piton "kedvelgetett", és a fél suli megutált. Azzal nem volt semmi baj, hogy megjelent. De azzal, hogy beszólt már annál több.
- Hé, Oroszláncica! Aztán meg ne harapj ma is, mert rossz vége lesz rád nézve!- fenyegetőzött az a bunkó állat. Itt nálam elszakadt a cérna. Katiet és a mardekáros lányt félrelökve macskaszerű ugrással rontottam neki a fiúnak, és a falhoz löktem.
- Mivé változtassalak? Féreg szeretnél lenni, vagy egy marha?- sziszegtem az arcába- A baj csak az, hogy már jelenleg is egyszerre vagy mindkettő!- éppen átkoztam volna meg, amikor egy haverja lefogott, és szó szerint arrébb rakott. Mivel nem vagyok nehéz, ez nem volt bonyolult dolog. Válaszként minkét fiúra Silencio bűbájt küldtem, így már csak tátogva kiabálhattak velem. Így Piton se hallhatta őket, és szerencsére inkább bementek a bájitaltan terembe, minthogy akár egy percet is az év társaságomban töltsenek.
Ettől kicsit lehiggadtam, és visszasétáltam a mardekáros lányhoz, és Katiehez.
- Semmi baj- mondtam kedvesen a lánynak, mire szerintem ő is, meg Katie is ledöbbent. Elég gyakoriak a hangulatváltozásaim...

A mardekáros csaj mentegetőzni kezdett! Ilyet se láttam még.. Lehet hogy béna párbajozó? Vagy.. esetleg normális ember? Amennyiben az utolsóról van szó, akkor már 2 mardekáros is meglepett. Először Lana, hogy hiába balhés, attól még egy normális ember. Sokkal kedvesebb mint néhány egoista griffis.
Azt hittem ezzel vége is, de aztán Helena felidegesítette magát még valamin. Nem tudom min, a csaj normális volt.
- Semmi baj, bárkivel előfordul az ilyen. - bocsátottam meg Talán Normális Mardekáros-nak. Tényleg, mi lehet a neve? Nem nagyon láttam még, pedig egymás után járunk bájitaltanra. Bár meg kell hagyni, mindig is kerültem a mardekárosokat. - Amúgy Katie vagyok, és te? -próbáltam elterelni a témát, és valahogy kiszerencsétlenkedni hogy Helena ne átkozza meg szegény lányt. Mert ha párbajra kerülne a sor, én Helenára fogadnék. És nem csak azért mert kedvelem.
Aztán beszólt Helenának az egyik griffendéles srác. Na, akkor tényleg Nagyon bedühödött. A falhoz kente a fiút, és megfenyegette. Hiába rakta szó szerint a bunkó haverja arrébb, Ő azért lenémította őket egy gyors varázslattal, aztán tök normálisan visszajött hozzánk és csak annyit mondott a TNM-nek hogy semmi baj, mintha tényleg semmi sem történt volna.
- Azt hiszem mennünk kéne, mielőtt ezek a barmok elmutogatják Pitonnak hogy megátkoztad őket. - mondtam Helenának.
Aztán hirtelen felindulásból elővettem a pálcámat. Nem nagyon szoktam rontásokat küldeni, de a barátaimat mindig megvédem, mindenkitől. Mivel a baromarcok éppen magukra küldték az ellenvarázslatot, rájuk küldtem az egyik tiltott részlegi könyvből szedett bűbájt.Elveszítik tőle az irányításukat a végtagjaik és a nyelvük felett. Aztán hogy mindképpen megértsék a leckét, az egyik saját átkomat is bevetettem. Oké, csak ez az egy van, de elég hatásos. Véletlenszerű időközönként rózsaszínné változnak majd tőle, minimum 2 hétig.

Hú az egyik lány valamiért nagyon pipa volt rám. Azért ennyire nem hiszem, hogy megsértettem. Vagy talán mégis. Ekkor jutott eszembe a pletyka erről a lányról, miszerint mindenkit gondolkozás nélkül megátkoz, és egyes mardekáros pletykafészkek szerint baj van az agyával is. Ránézve ezt nem hittem el, értelmesnek tűnt nekem mindig is. Hihetetlen, hogy némely mardekáros mennyire kicsinyes és buta.
A következő pillanatban jött pár griffendéles srác. Azok az alakok nagyon tenyérbe mászóak, és néha úgy megátkoznám őket. Amikor elkezdik gúnyolni a lányt, aki eddig nekem akart esni felkeltette a figyelmem. Fura hogy a griffendélesek képesek egymást ölni. Ilyen a mardekárosok körében nem szokott előfordulni, és eddig szentig meg voltam róla győződve, hogy ők még nálunk is összetartóbbak.
A lány elég durván elintézte a fiúkat, és már majdnem gratuláltam neki, amikor a társa bemutatkozott. Rámosolyogtam kedvesen.
- Serena vagyok - mondtam egyszerűen. Nem volt alkalmunk tovább beszélgetni, mivel a fiúk eközben nem adták fel ezért Katie még rásegített  fegyelemre. Nem semmi ez a két csaj, még a legzűrösebb mardekáros libácskák is eltörpülnek mellettük.

Úgy látszik, megismertem a második Mardekárost, aki normális. Fél füllel hallottam, hogy Serenának hívják. Illett nekem is bemutatkoznom- Én Helena vagyok- mosolyogtam rá- Sajnálom, hogy előbb olyan keményen szólaltam meg- miután rájöttem, hogy egy ember nem bunkó, nagyon kedves tudtam vele lenni- Milyen hangulatában van Piton?- kérdeztem. Megpróbáltam csevegni. Nem nagyon ment.
Mialatt a lány válaszára vártam, lassan elkezdtek a diákok szedelőzködni. A fenébe!- gondoltam. Mindjárt be kell ülnünk Katievel Pitonhoz, különben nagyon mérges lesz a prof. És gondolom Serenának is van dolga éppen elég, ő is sietne a következő órájára.
Még volt pár percünk a szünetből, így azt beszélgetéssel töltöttük. Majd a becsengő előtt így szóltam- Csajok!- szavaimat természetesen csak kettőjükhöz intéztem- Este összefuthatnánk valahol az iskola külső részén, a tanárok ott úgysem vesznek észre- reméltem örülnek a meghívásnak, és eljönnek mindketten- Ha gondolod hozhatsz magaddal valakit- ezt Serenának mondtam, és csakis azért, hogy ne érezze csapdánaka dolgot. Elvégre két Griffendélessel lenne együtt! Reméltem azonban, hogy megbízik bennünk, és csak egyedül jön. Már ha jön!

- Semmi gond, én is rosszul kezdtem - rámosolyogtam- Örülök, hogy megismerhettelek Helena és Katie.
A lányok valamiért nagyon kedvesek lettek velem. Ennyit arról, hogy minden griffendéles szűklátású idióta.
- Piton elég morcos hangulatban van tekintve, hogy a legjobban utált diákjával volt az imént órája. Vigyázzatok vele!
Ez igaz volt, ma nagyon durván rászállt Harryre, sokkal jobban mint eddig bármikor.
Biztatóan rájuk mosolyogtam, hisz úgy hallottam nekik nem olyan szörnyű a bájitaltan, hisz jók belőle.
Az idő már nagyon elszaladt és nemsokára becsöngetnek, már így is el fogok késni jóslástanról-máig nem értem miért nem adom le, na jó talán azért mert jókat nevetünk a tanár bugyuta jóslatain- így lassan el kellett köszönnöm a lányoktól. Ekkor Helena meghívott minket, hogy este osonjunk ki a park egy nyugis részéhez. A meghívás kissé meglepett.
- Oh, rendben ez jó ötlet! Köszi a meghívást - néhány griffendéles sokkal különb nálunk mardekárosoknál, bennük van valami ami a házambeli libákból hiányzik: kedvesség.