ZÖLD kígyó parti fullos oroszlánokkal

Már becsomagoltam mindent. Nem számítok rá, hogy bárki eljön, igazából nem is izgat, hiszen van elég kaja meg pia és a csillagokat egyedül is el tudom nézni, nem igaz? Néha a magány sokkal jobban szolgál mint a társaság.
Úgy döntöttem, hogy várok, hátha valaki időközben mégis meggondolja magát és megérkezik a partira, melynek fő témája a JÁTÉK! GYERTEK CSAJOK, van egy két ötletem!

Margaret elhívott egy esti partira a Tiltott Rengeteg szélére. Úgy gondoltam, hogy elmegyek, és jól leiszom magam- ilyet már úgyis régen csináltam.
Mikor odaértem, csakis Margaret volt ott.
- A többiek?- kérdeztem gyanakvóan. Figyelnem kell a csajra, nem 100-as, az tuti. A pálcám mindig készenlétben kell hogy legyen. Így, hogy felmértem a helyzetem, örültem annak, hogy jóban voltam a Rengeteg lakóival. Így oda baj esetén be tudtam menekülni. Áldottam az eszem, hogy elhoztam magammal a Tata régi láthatatlanná tévő köpönyegét. Persze, ez nem olyan szuper darab mint Potteré, de a semminél sokkal- sokkal jobb. Jelenleg biztonságban éreztem magam, de mégis éberen őrködtem.

Fogalmam sincs miért jöttem el.Az oké, hogy normális végzős leszek, nem zombi, de ez.. Soha sem volt az én stílusom. De mindig is kíváncsi voltam az ilyen vad bulikra. Legfeljebb ha nem tettszik, lelépek és kész. De mi van, ha nem lesz ott senki? Vagy ha eltévedek? Francba.. Várjunk csak, látok ott egy kis fényt.
Végre idetaláltam. Gáz lett volna eltévedni, és szólni nekik hogy mentsenek meg.. Már csak az kellett volna. Ott ül egy csaj, azt hiszem Margaret a neve. És eléggé bunkó és egoista csaj, ha csak mi ketten leszünk, akkor ennek a bulinak számomra biztos hamar vége lesz..
Aztán megláttam Helenát. Őt viszont bírom, vele szívesen bulizok.
- Sziasztok. -köszöntem oda nekik - Hoztam piát, meg néhány zacskó chipset. De nem biztos hogy elég, lesz mindannyiunknak. -mondtam gúnyosan.

- A férfiak elfoglaltak. - hazudtam- Még két személyt várok. Őszintén szólva rád sem számítottam, nem vagy épp kiszámítható. - mondtam, majd felnéztem a kastély fényeire és a kezébe nyomtam a klubhelyiségből elcsent, zöld pokrócokat.
- Erre fogunk feküdni? - kérdezte  a mellettem toporgó, pálcás kezű lány én pedig megvetően néztem végig rajt.
- Szerinted feküdni fogunk? Ha csak azért jöttél ide, akkor már mehetsz is! JÁTSZANI fogunk.- mondta bájosan artikulálva.
Ekkor egy új tag mentette meg a helyzetet, aki bájos kis mosollyal közeledett felénk és úgy köszönt ,,sziasztok".
Na ez mi?

Én is megneszeltem, hogy valami lesz az erdő szélén, így én is megindultam arrafelé. Erre is elég rég volt már alkalmam, így bizonyos kevésbé szívesen látott résztvevő sem szegte most a kedvemet. Arról ugyan fogalmam sem volt, hogy ki jön, de nem is ez a lényeg. Ahogy a fákhoz közeledtem, meg is láttam egy kisebb társaságot. Közelebb érve már azt is láttam, hogy mindegyiküket ismerem futólag, vagy kevésbé futólag. Amint elértem őket, biccentettem, majd felnyaláboltam egy üveget és közben körbenéztem.
-Ennyi? – Meglepett a kissé vegyesnek számító társaság, főleg, hogy már végre felhomályosítottak, hogy mi bajuk is van egymással. A dolgoknak ebbe a részébe nem szerettem volna belekeveredni. Szóval nem is törtem ezen a fejemet, hanem akkor már inkább lezuttyantam a fa tövébe. Végül is annyira nem panaszkodhatok, az én szempontomból teljesen jó a társaság. Egyvalakinek külön örültem, de most kivételesen ezt nem jeleztem felé sem.

- Viktorcica! - kiáltottam, amikor megláttam a közeledő, markáns alakot. Hát persze. Őt meg ki a franc hívta meg?
Két csókot nyomtam az arcára - amit hősiesen tűrt - majd bemutattam a két griffendélesnek, meg Lana- nak, bár szerintem neki felesleges volt.
- Akkor, ha minden meg van...lássunk is hozzá. - összecsaptam a két kezem és boldog mosollyal az arcomon terítettem le a pokrócokat a földre, majd elsőként foglaltam helyet Hagrid kunyhója felől a sarkon, ezután pedig lehúztam magam mellé Viktort. Kiraktam az üvegeket és a sütiket, amiket egy hűséges manó ajándékozott nekem.
- Nos? Mivel kezdjük?

Margaretet legszívesebben megátkoztam volna, de jött Katie Bell, és megmentette.
- Szia!- köszöntem vissza neki- gúnyos hangja nagyon tetszett, imádtam, ahogy beszólt Margaretnek.
Ekkor, megérkezett Lana Winters is, akit szintén szívesen láttam. Szerettem a faragatlan modorát. Nem is számítottam másra tőle. Margaret gondolom nem vette szívesen, hogy le babazsúrozták a nagy "partyját".
- Játszani fogunk- mondtam gúnyosan a mugli piát ivó csajnak. Ekkor elővettem az általam hozott két üveg Lángnyelv Whiskyt, és az egyiket fel is bontottam.
Ekkor jött Krum. Mint mindig, most se lehetett az arcáról olvasni. Csak egy egy szavas kérdést tett fel. Jellemző. Bár, én is kíváncsi voltam, hányan leszünk. De nem kérdeztem meg. Csak vártam. Úgy éreztem, itt nem lesz minden rendben ma este.

Mivel én még mindig ott álltam, elég hülyén éreztem magam.Szóval leültem Helena mellé, és közben magamhoz vettem egy Lángnyelv Whiskyt. Nem vagyok nagy piás, de eldöntöttem hogy ma bírni fogom. Rögtön meg is húztam, ami nagyon jól esett. Éreztem ahogy szétterjed a melegség a testemben. Ittam még egy kicsit, és már nem is tűnt olyan bénának ez a buli.
Hallottam ahogy közeledik valaki, és legnagyobb meglepetésemre Viktor volt az. Azt hittem csajbuli lesz, gondoltam. De így sokkal izgalmasabb!
Margaret 2 puszival köszöntötte. Mi van? Láttam Viktor arcán hogy nem élvezi túlságosan, de ez akkor is furcsa.. Mindegy, nem az én dolgom..
- Na, kezdjük már?!

//Hogy legyen egy kis hangulat, én ezt hallgatom (többek között) https://www.youtube.com/watch?v=hTWKbfoikeg //

Nem díjaztam annyira ezt a nagy örömöt, de azért hagytam végül, hogy lenyomjon két puszit, majd komoran bólintottam.
-Neked is hasonló jókat. – Gondolom örült neki, de ez van. Engem ez nem érdekelt. Kissé értetlenül néztem a többiekre, mert abból a néhány tőmondatból nem jöttem rá, hogy igazából mi készül és mi nem és a hangulat sem volt rózsás. Bevallom, én is nagyobb durranásra számítottam, főleg Margarettől, de úgy tűnik, kijött a gyakorlatból. Inkább húztam egyet a megszerzett üvegből. Én is hoztam ugyan egy kis hazai különlegességet, de azt még nem akartam előhúzni. Azt majd egy jobb pillanatban akartam bedobni. Rá is fért a bagázsra. Kissé kérdőn vontam fel a szemöldököm a sok kérdésre. Mit mivel kezdünk?
-Gondolom tájékoztathatsz minket. – Végülis Margaret szeret beszélni, így megkapta legalább a teret, amit kitölthet saját magával. Nem lehet azt mondani, hogy nem voltam jófej. Valahogy érthető volt a közmegegyezéses elégedetlenség, mert valószínűleg senki nem erre számított.

Miután mindenki elhelyezkedett a leterített pokrócon, töltöttem egy pohár whiskey- t, hogy még a legfélénkebbnek is megoldódjon egy kicsit a nyelve.
Ránéztem az összegyűltekre, akik ma vállalták a kockázatot és velem együtt kiszöktek, hogy valami NAGYnak a tanúi legyenek. Lana magába fordulva pöfékelt felhúzott lábakkal, de mikor megkapta az italt felcsillant a szeme, míg Krum nemtörődöm tekintettel jártatta szemeit a egyik sarokból a másikba. A két kisoroszlán pedig türelmesen várt. Igen...tökéletes.
- Ma csókpartit fogunk tartani kedveseim! Helena kezd! - mondtam gúnyos mosollyal az arcomon. Ezt azért, mert tegnap éjjel kirángattál az ágyamból és bemutattál régi barátodnak, Hóborcnak.
A magasba emeltem a poharam, így a többiek is így tettek. Meghúztam a piát, majd a megkönnyebbült diákok felé fordultam.
- Nos? Ki legyen a szerencsés pár?
- Csak egy pasi van. - mondta Lana én pedig megcsóváltam a fejem.
- Óh, igen. De Viktor az enyém. A csajok közül válassz, Helena!

- Neked tényleg elment az eszed- jelentettem ki nagy komolysággal Margaretnek. Huh, de érdekes dolog! Csókparti! Hmpf!- Úgy látom, nincs sok értelme itt maradnom, lánnyal nem fogok csókolózni- miután ezt kimondtam felálltam, majd sétálva elindultam a kastély felé. Pár méter távolságban elsuttogtam egy protego-t a biztonság kedvéért. Így, ha meg is akart volna valaki átkozni, sokat nem ért volna el vele.
Csendesen besétáltam az éjszakába, pont úgy, ahogy jöttem. Margaretet pedig végleg elkönyveltem magamban egy szexmániás állatnak.

- Ezt meg hogy képzeled?! Olcsó kis ribanc! - kiáltottam utána, majd előkaptam a pálcám és tripla rontást küldtem felé. Azonban nem értem el vele semmit, mert falat vont maga köré, így csak bosszankodni tudtam.
- Sebaj... Nélküle is tudjuk fojtatni, nem igaz? - ültem vissza a helyemre, majd Katie felé fordultam.
- Te? Tudsz újat mutatni? Ne merj ellent mondani, mert rosszabbul végzed, mint Sir Nicholas!
Elmosolyodtam, majd Viktor felé pillantottam, aki - látszólag - nem értett semmit.

Hurrá, az egyetlen normális lány elment. Mi lesz velem? De akkor sem megyek el. Vaduljunk, vagy mi. Hogy nyomatékosítsam a gondolataimat még egyszer meghúztam a Whiskyt. Azt hiszem már kezd hatni, mert eléggé őrült ötleteim lettek hirtelen.. De annyi eszem még maradt hogy ne valósítsam meg őket. Egyenlőre..
- Mire gondoltál Margaret? Majd te dirigálsz nekünk, mi meg mint a kis kedvenceid ugrálunk neked? Mert ha erre számítottál csalódnod kell.Inkább bízzuk a dolgot a szerencsére! -ezzel kiittam a maradék Whiskyt, és beraktam az üres üveget középre. - Na, ki kezd?

Nem arra a felvilágosításra számítottam, hogy tárgynak leszek nézve és ezúttal mind a két szemöldököm felvándorolt az egekbe. Nem voltunk azért olyan helyzetben, hogy én tulajdon legyek.
-Kösz az infót, de szerintem abból egy is elég volt. - Nem éreztem, hogy félnivalóm lenne tőle. Már azért elég nagyfiú voltam ahhoz, hogy vigyázzak magamra, annak ellenére, hogy ő szerette volna úgy irányítani ezt az egészet, mintha én süket lennék. Pedig nem vagyok az. Amikor Katie is felcsattant, már a meglepettségem mellé némi tisztelet is vegyült. Egyébként az ötletének kifejezetten örültem, de nem álltam meg egy kis megjegyzés nélkül.
-Margaret, ha nem ismernélek, azt hinném, féltékeny vagy. - Derűsen néztem Katie-re és Lanára, majd közelebb húzódtam, hogy mutasson is valamerre az az üveg, amit megragadtam.
-Majd én. - Laza csuklómozdulattal pörgettem be az üveget, majd vártam, hogy megálljon.

Hallottam Margaret bulijáról, amit elméletileg ma estére terveztek, és amit a legjobban kihangsúlyoztak, hogy mindenképpen legyek ott, mert fergeteges lesz. Fogalmam sincs, hogy hányan leszünk ott, de főleg az érdekel, hogy kik lesznek ott. Nem fogok minden alja néppel egy buliban "nyomulni". Ránéztem az órámra majd elindultam a Tiltott Rengeteg felé. Gondolom így elegendőt kések, és amúgy sem fog annyira fel tűnni ha csak úgy beslisszolok a tömegbe. Mikor már közelebb értem hallottam hangokat és egy kis fényt is láttam. De mikor odaértem...
- Hello! Hát itt mi van? -kérdeztem meglepődöttségemet leplezve, bár nem tudom mennyire sikerült ez. Sokkal nagyobb bulira számítottam és valamennyivel több mardekárosra...
- És hol vannak a többiek? -néztem körbe, majd megláttam Krumt is. Oda mentem és lekezeltem vele. A mázlista, ennyi csajjal egy helyen... De ahogy látom Margaret befogta magának... A szerencsétlen.

Lám, lám, lám. A bolgár kemény legény meg a szende szűz. Ilyen könnyen letaszítanátok Margaretet a trónról?
- Azt hiszem az ágyamon hagytam a játék szabályzatot. Fel kell ugranom érte! El ne mozduljatok!
Ostoba lúzerek!
Sietve a pince felé fordultam, hogy megkeressem a járőröző Pitont. Sikerrel jártam, hiszen, amint a lépcsőkhöz értem, megpillantottam a fáklyafényben villogó kampós orrot és éles szemeket.
- Professzor úr, jelentenem kell valamit! - mondtam komolyan, mire Piton szeme felcsillant, kérdő tekintetével pedig a mellkasomra pillantott.
- Jöjjön kérem!

***

Már messziről hallatszott a visítozás érződött a tömény piaszag én pedig önelégülten nevettem a kis tréfán, melyet társaimnak okoztam. Szerencsére Piton időben megérezte a veszélyt és azt, hogy milyen üggyel áll szemben. Hát cselekedett.
-Miss Winters, azonnal tegye el a kezében tartott füstszórót! Lám, lám... Miss Bell, hetven pont a griffendéltől! Ne gondolja, hogy megússza büntetőmunka nélkül!