Viktor és Katie

Az új Nimbusz 2001-est a hónom alá csapva sétáltam ki a Roxforti kviddicspályára. Ugyan nincs még szezon, de ki akartam próbálni, hogy hol vannak a határai az új repülőeszköznek és erre a legalkalmasabb hely a pálya volt. Tűnődve néztem körbe a stadionban. Nem sokat változott, mióta utoljára itt jártam. Mondjuk akkor nem volt túl sok időm és alkalmam nézelődni, ráadásul egy labirintus foglalta el a pályát. Kissé megborzongtam az emléktől, mert aznap elég durva dolgok történtek. Megráztam a fejem, majd a lábam közé kaptam a seprűt, hogy néhány pillanat múlva már a karikákat kerülgethessem vele néhány bukfenc kíséretében. Kanyarogtam, fejreálltam, majd a gyep felé vettem az irányt. Igazából nem voltam benne biztos, hogy ez kivitelezhető e ezzel a seprűvel, de próba szerencse. Végül egy kicsit nagyobb erővel kellett felrántanom az orrát, s egy halvány mosollyal az arcomon suhantam körbe a lelátó mentén, nem túl magasan, egy kis pihenésképpen. Jól ment a járgány, Lanának ebben igaza volt.

Viktor&Katie

Amber halálakor kiléptem a kviddicscsapatból, azóta nem is kviddicseztem. Mivel úgy döntöttem ismét társasági lény leszek,erőt vettem magamon.A kviddics is része volt az előző életemnek,és én ugye azt akarom élni.Legalábbis a tanév végéig.
Szerencsére amikor szóltam, hogy ha esetleg megüresedik egy hely, szívesen visszaszállnék, rögtön visszavettek,mivel a helyettem játszó lány..Nem túl tehetséges kviddicsjátékos.
- Eléggé kijöttem a gyakorlatból, gyakorolok még egy kicsit az esti edzés előtt-gondoltam.
Mivel mostanában nem költök túl sokat(vagyis semmit) az árvasági segélyeimből (a mugli,és a Mágiaügyi Minisztériumtól is kapok),ráadásul a rokonok is szoktak pénzt küldeni.Talán ezt tartom a legtöbbre, mivel hiába nem tudtak örökbe fogadni (ahhoz túl szegények), de segítenek ahol tudnak.Ami igazán sokat jelent nekem. De visszatérve, így tudtam venni magamnak egy Nimbusz 2000-est.Lehet hogy nem ez a legújabb modell, de én akkor is szeretem.És hiába van az összes Mardekárosnak 2001-ese, a játék számít, nem a seprű.
Mikor kiléptem az öltözőből, megláttam hogy már van itt valaki.Először azt hittem egy Mardekáros, de náluk sokkal jobban repült. Igazából mindannyiunknál jobban repült.Talán Harry felvehetné vele a versenyt, bár nem biztos.
Várjunk csak, ismerem ezt a csavart!A Kviddics Világkupán is ezzel a zseniális trükkel kapta el a cikeszt. Ez csakis Viktor Krum lehet!!A kedvenc játékosom!Oké,oké, csak nyugalom Katie. Ne legyél ugrándozós liba.
-Felszállok,odaintek neki-de csak lazán- aztán dobok néhányat -határoztam el magamban-Nem nagy ügy.Nem nagy ügy.

Viktor&Katie
Már éppen felszállni készültem volna, amikor elkezdett közeledni.Idejön.IDEJÖN!
-Semmi baj,nem zavarsz!-válaszoltam nagy nehezen.De, normálisan!Pacsit magamnak!
Várjunk csak, ezt jól hallottam?Kviddicsezni?VELE?Persze, bármikor.
-Igen, az jó lenne!-mondtam, és közben felszálltam a seprűmre.Ami nagyon jól repül!Olyan simán, és egyenletesen, ráadásul alig kellet irányítani, mintha a gondolataimra reagálna!Ahogy repültem a karikák felé, csináltam pár trükköt is.És egyáltalán nem kellet "belejönnöm".Olyan jól ment mint régen, ha nem jobban.Azt hiszem soha nem lehet elfelejteni repülni.És miközben repültem, olyan szabadnak éreztem magam, szerintem még hangosan nevettem is, de nem érdekel ha Viktor hülyének néz!Hiányzott már ez az érzés.Ilyenkor nagyon sajnálom a muglikat, hogy Ők soha sem ismerhetik meg ezt az érzést..
Jaj, most veszem csak észre hogy Ő már rég ott van, én meg csak körbe-körbe repkedem.Gyorsan odarepülök hozzá.
-Bocsi, csak rég repültem.Kicsit beleéltem magam-mondtam neki amint odaértem.

Örültem egy kis társaságnak a pályán, szóval adta magát, hogy esetleg dobálhatnánk is egy kicsit. Elfoglaltam a helyem a karikák előtt, majd tűnődve figyeltem, ahogy elröpködött. Kissé felvágósnak tűnt a dolog, de nem szóltam inkább. Türelmesen vártam, amíg visszaér, s behelyezkedtem.
-Semmi baj. - biccentettem, s hamarosan már érkezett felém az első labda, amit egy vagány mozdulattal elvétettem. Néhány pillanatnyi gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy talán nem próbálkozom tovább a seprűfarokkal való visszaütéssel, ami gyakran jó, de én a dolgok elkapásához jobban értek. Plusz a kvaff nagyobb is, mint a cikesz. Ennek köszönhetően a következőt már védtem és egy kicsit még nézegettem a kvaffot a kezemben egy kis gondolatban történő dicsérettel együtt. Így a karikák előtt jöttem rá, hogy az őrzőknek sincs könnyű dolga, mert nekik van egy határ, hogy meddig kaphatják el. De kifejezetten érdekes volt ezen a poszton terpeszkedni egy kicsit. A következőt ismét elvétettem és kevés hiányzott, hogy befejeljem a karikát, majd feltartott hüvelykujjal jeleztem a lány felé, hogy szép dobás volt.

Viktor&Katie
Ahogy dobáltunk,egyre jobban belejöttem.De ahhoz képest hogy Viktor fogó, ügyesen véd.Először próbált egy kicsit felvágni, de utána már tényleg koncentrált.
A következő dobásomnál, majdnem összeütközött a karikával, de szerencsére még időben megállította a seprűjét.És feltartotta a hüvelykujját. Megdicsért. Egy profi. Hmm, örülök hogy újra játszom.Ezért már megérte.
Úgy 10 perc múlva, kijöttek a Mardekárosok. Már csak ez hiányzott.
Várjunk csak,az ott Tom!Amber majdnem-férjének az öccse.
Amint megláttam,majdnem leestem a seprűről.
Hogy vehették be őt a csapatukba?Pont olyan mint a bátyja.Rettenetesen hülye,undok,sznob,csúnya és undorító!!
De..én..én nem bírok ellene játszani!Mi van ha a Minisztérium büntetésből őt rendeli ki mellém?És ezért nem jött még meg a Levél?Ez nekem nem megy.
Azt hiszem mindjárt elhányom magam..
-Bocs, mennem kell.Kösz a játékot. -ennyire futotta, ha kiejtek még egy szót, azzal már más is jött volna.Ezzel amilyen gyorsan csak tudtam elrepültem a Tiltott Rengeteg felé,vissza sem nézve.

Ezúttal őrzőként próbáltam ki magam és nem is olyan rossz poszt ez. No de semmi pénzért nem hagynám el a saját posztomat, félreértés ne essék. Fogónak lenni izgalmas volt. Jókat dobott a lány is, így nem sok védésre futotta tőlem, viszont az elismerést mindenképpen megérdemelte. Nemsokára a másik csapatot láttam kifelé masírozni és kissé fel is derült az arcom, hiszen akadt ott ismerős arc. Mire azonban visszafordutam a keresésből, a lány eltűnt. A kvaff viszont még az én kezemben virított, így hagytam a mardekárosokat és követtem az erdő felé. Arról ugyan fogalmam sem, hogy miért repült el, de feltételezem, a labdáját hiányolná. A fák szélénél meg is leltem végül és lassan leszálltam hozzá.
-A labdád. - Szívesen maradtam volna a mardekáros csapattal, de ahogy leérkeztem, láttam, hogy a hajtó igen feldúlt. Ez valami új kórság lehetett ezen a környéken, mert eddig alig láttam vidám arcot. Mondjuk engem se a mosolyomért szeretnek.

Viktor&Katie
Csodálkozok magamon hogy sikerült épségben kijutnom a pályáról.Nem estem le a seprűről,simán ment a landolás is.És nem sírok.Még.De amint eszembe jut Amber..Nem hiszem el!!..Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
Vajon mire gondolhatott Caramel amikor meghozta ezt a rendeletet?Unatkozott?Vagy csak simán ilyen hülye?Remélem egyszer majd rájön, hogy mennyi életet tett ezzel tönkre!!Kicsi az esélye,hogy valaki beleszeret a neki kirendelt párjába.Túl kicsi.Meg amúgy is,semmi értelme ennek az egésznek!Nem lett volna elég, hogy minimum 2 gyereke legyen mindenkinek?Azt nem lenne túl nehéz betartani..
Azt hittem, hogy erős vagyok, de már kezdek kételkedni magamban.Ha megtudom hogy Tom..hogy Tom és én.. Úristen,még rágondolni is borzalmas. Huh..Lélegezz Katie..
De még mindig nem tudom megérteni Ambert. Nem tudom miért nem választotta a muglivilágot. Végül is, nem annyira rossz!De az biztos, hogy jobb választás mint a halál. De ki tudja, lehet hogy van még valami,amiről nem tudok..
Észre sem vettem hogy valaki közeledik.
-Huhhh, ömwh köszönöm. Bocsi hogy csak úgy otthagytalak ..Tényleg nagyon bunkó voltam..Tudod a rendelet.. -majdnem elbőgtem magam, de van gyakorlatom a visszatartásában- Szóval a nővérem a kirendelt párja miatt ölte meg magát,és lehet hogy..Annak a férfinak az öccsét fogom kapni büntetésből.De azt nem bírnám ki. Sa-sajnálom,ez nem a te problámád,bocs. -megtöröltem a szemem,és kihúztam magam.Tudom hogy ilyenkor erősnek nézek ki, Anyuék temetésén is ezzel próbálkoztam,és bejött- Tényleg köszi hogy játszottál velem.Egész jó őrző lennél. -még egy halvány mosoly is sikerült.Színésznőnek kellene lennem.
Igen-igen,a gyors témaváltás biztos bejön.Senkit sem érdekel a többi ember problémája, ezért mindig örülnek hogy nem kell a nyomorúságukat hallgatni.

Nem igazán értettem, hogy miért rohant, pontosabban repült el olyan hirtelen a lány, de utánaeredtem a kvaffjával együtt. Az utóbbi napokban meglepően új ismereteket szereztem magamról és kivételesen nem sajtóból. Most például rádöbbentem, hogy a morcos ábrázatom furamódon bizalomgerjesztő, mert az emberek szívesen meséltek nekem. Talán öreg napjaimban riporternek kéne mennem.
-A rendelet embertelen. A barátom húgát megerőszakolta a férje, mert tartogatni akarta a szüzességét. - Mondjuk én nem értem ezt a nagy felhajtást a lányoknál, de az felháborító volt, amit a férfi művelt. Ebben az volt a legrosszabb, hogy én ismertem azt az embert. Az apám cimborája volt régen.
-Te pedig a jelek szerint jó hajtó vagy. - Eltűnődve pillantottam a fák közé. Nekem sem jelöltek ki senkit és ezen csodálkoztam. Azt hittem az elsők között leszek a "besorozásnál", habár nem bántam, hogy nem így lett. Én azért még reménykedtem, hogy megfelelő alanyt találok.
-Én sem kaptam még határozatot. - Ez meghagyta a reményeimet, de valahol frusztráló volt. Szerettem tőle abban a hitben ringatni magamat, hogy így én választhatom ki a megfelelő lányt, de azzal a veszéllyel járt, hogy csúnyán megüthetem a bokámat. Úgyhogy csak abban bíztam, hogy nem egy fogatlan, csúnya lányt fogok ki.

Nem gondoltam volna, hogy itt marad.De maradt.
-Úristen!Ez embertelen!Ráadásul a barátja lányával?!Hogy tehetett ilyet?Ez egy szörnyeteg!!Legszívesebben.. hwrrn -mondtam,és még épp időben abbahagytam, mielőtt elkezdtem volna kiabálni..Nem tehetek róla, de amikor azt hallom hogy bántanak egy lányt,mindig eszembe jut Clary. Annyira féltem őt!Állandóan bántják, pedig soha nem ártott senkinek!Ő a legártatlanabb teremtés akit valaha láttam.Ha megtudnám hogy valaki bántotta amíg nem voltam ott..Biztos olyat tennék ami miatt egy jó ideig ülhetnék az Azkabanban. De nem bánnám, hiszen nekem már csak Ő maradt. Ha nem lesz olyan borzalmas a férjem,szeretném örökbe fogadni. Remélem minden rendben lesz. De akármi is történjék, én erős leszek!
-Köszönöm! -mondtam, és azt hiszem most már csak egy kicsit pirultam el -Mindig is szerettem kviddicsezni, bár nekem csak hobbi,nem hinném hogy bevennének egy profi csapatba.
Bár, így belegondolva, nem is lenne olyan rossz. Talán egy gyengébb csapatban lehetnék csere.Persze csak egy másik, Rendelet nélküli világban.
-Tényleg?-mondtam egyszerre meglepődve, és megkönnyebbülve- Oké, ezt most gonoszan hangzik, de örülök hogy nem csak én várakozok kétségek között.Azt hittem, már mindenki megkapta rajtam kívül.Úgyhogy..Sok sikert, remélem egy rendes lányt kapsz!-mondtam.

Engem is dühített, ami Katrinával történt, főleg hogy azóta megváltozott. Befordult, a bátyjával sem beszél... igazából semmit nem csinál.
-Betörtem az orrát - közöltem csak úgy mellesleg, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy orrokat török. Egy kis felvidítás gyanánt inkább megdicsértem, amit komolyan is gondoltam. Eltűnődve néztem a hajtóra.
-Pedig lehet, érdemes lenne megpróbálnod. - Talán legközelebb akkor nem bőgne le Anglia, mert amit legutóbb leműveltek, az valami szánalmas volt.
-Igyekszem nem gondolni rá. - Nem a legjobb taktikát választottam, viszont így meg tudtam őrizni a jókedvemet.
-Mi baja tulajdonképpen mindenkinek a Mardekárral? - Ezt már évekkel ezelőtt is meg akartam kérdezni, csak akkor erre nem került sor. Mi jól éreztük magunkat velük, amikor náluk laktunk.

-Megérdemelte..És mázlija van hogy ilyen higgadt típus vagy.Az ilyen embereknek "találták ki" a dementorcsókot.. - mondtam.Átéreztem a barátja fájdalmát.Borzalmas elveszíteni egy testvért, vagy tudni hogy bántják.Nem is tudom melyik a rosszabb..Olyan, mintha téged bántanának, csak egy másik testben.De talán a tehetetlenség a legrosszabb. Hogy hiába tudom hogy mi történik, nem akadályozhatom meg. A kétségbeesett próbálkozások,amik mind kudarcba fulladnak. A harag,minden és mindenki ellen.A csalódás.Önmagunkban,a világban..És a legvégén, az űr, amit soha nem fog tudni betölteni senki.-De..azóta jobban lett a lány?
Remélem nem mentem ezzel túl messzire.Nem akarok túl kíváncsi lenni.De jó lenne azt hallani hogy "Igen,a férfi Azkabanba került.Sőt,a lány azóta szerelmes lett a komornyikba és boldogan élnek a vidéki házukban.Ráadásul terhes is.." Happy End. De manapság túl ritka az ilyesmi.
- Tényleg?Köszönöm! -mondtam meglepődve.Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól játszok.De ő biztos jobban tudja, hisz profi - Ha nem lenne a Rendeletet, megfontolnám a kviddicsjátékosi pályát.De így,inkább minden erőmet arra fordítom, hogy eltöröljék, vagy legalább is enyhítsék ezt a hülyeséget.. Megpróbálok bekerülni a Minisztériumba.És..majd csak lesz valahogy. -Jaj, ez még a szokásosnál is kétségbeesettebben hangzott.De enyhítette a hangomat a tekintetem..Amikor a terveimről beszélek, felveszem a "csak azért is megcsinálom, és megmentem a világot" arcomat.És közben arra gondolok, hogy megéri.Ha csak egyetlen egy embert tehetek vele boldoggá, már akkor is. Amber arcára gondolok, amikor énekelt nekem.Arra az önfeledt boldogságra.Arra, ahogy Anyuék egymásra néztek.Ezeket az érzéseket mindenki megérdemli!És a szabadságot is.Annyi ember harcolt érte, és most egy papírdarab megváltoztatott mindent.De én nem hagyom hogy értelmetlen legyen az áldozatuk!
-Valahogy én is így vagyok vele.De minden reggel, amikor jönnek a baglyok, legszívesebben sikítva rohannék haza.De akkor rájövök hogy a házunk felrobbant.Úgyhogy maradok, és megpróbálok a barátnőimmel beszélni a mindennapi dolgokról. -Nem tudom miért mondtam ezt. De most már úgy is mindegy.
Most jövök rá, hogy ahhoz képest hogy a Rendeletről is beszélünk, őszinte vagyok.És..viszonylag jól érzem magam.De igazán,nem csak tettetem. Kedvelem Viktort, döntöttem el.
-Hát, több oka is van. Ugye a Kviddicsbajnokság, és a Házak közötti verseny miatt is megy a rivalizálás. Aztán majdnem az összes Mardekárosnak (volt) halálfaló a szülője, akik miatt sok diák vesztette el a családját. Nem azt mondom hogy a többi ház szent, de a Mardekárosok mindenkit megaláznak, és bántanak. Egész nap csak a klubhelyiségükben ülnek, és a kisebbekkel íratják a házijukat.Persze ez is előfordul mindenhol.De a legfőbb ok talán Tudjuk..Voldemort. Ugye Ő is abba a házba járt, ezért olyan mintha "átkozott" lenne. -mondtam.

Jó lett volna azt mondani, amit Katie hallani szeretett volna, de az nem lett volna igaz. Kissé komoran meredtem a pálya irányába elgondolkozva.
-Nem. Depressziós. - Azt mondjuk nem tudom, miért nem vitték orvoshoz, de ezt már sajnos nem az én tisztem volt eldönteni, pedig biztos jót tett volna neki. Ekkor szöget ütött valami a fejemben. Hirtelen elkaptam a lány vállát és rámeredtem.
-Te zseni vagy! - Nem szokásom balhékba keveredni és balhét csinálni, hiszem így is elég feltűnő voltam, viszont körvonalazódott a fejemben valami. Méghozzá az, hogy a kviddics embereket mozgat meg. Én meg főleg. És a mögöttes tartalmat most hagyjuk. A csapattársam is nemrég nősült. Azóta nem szeret hazamenni. A másik szeretőt tart.
-Felrobbant a házad? - Pislogtam rá szemöldökráncolva. Ugyan nem mi voltunk az egyetlen károsultak a világon, de nem szerettem ilyenekről hallani. Sok mindenre emlékeztetett. Inkább témát váltottam a mardekárosokra. Habár én sem kedveltem mindegyiküket, de akadt, akit kedveltem. Habár tény, ismertem olyat, akire ez a leírás pontosan ráillett. És olyat is, akire nem, vagy csak félreismertem. Ahhoz jól értettem. Kissé eltűnődve bólogattam, bár ezt nem egyetértésnek szántam, csak elgondolkodtam a szavain.

-Jaj..remélem jobban lesz.De hidd el, van rosszabb is.Biztosan erős lány, ki fog találni valamit.És az idő minden sebet begyógyít. Tapasztalatból mondom.Lassú, fájdalmas folyamat.De begyógyulnak a sebek. -mondtam.És közben rájöttem, hogy ez tényleg igaz.Még mindig rettenetesen fáj a családom hiánya, de már elfogadtam.Persze ez nem jelenti azt, hogy feladom a harcot a Rendelet ellen.De higgadt fejjel sokkal könnyebb nyerni.Márpedig én nyerni fogok!
Hirtelen megfogta a vállam, és veszélyesen közel kerültünk egymáshoz.Elég vonzó férfi, az biztos..Vajon milyen lenne ha azok az erős karok átölelnének?Ne Katie, nee!Ne is gondolj ilyenekre!És legfőképpen ne nézz rá így.Ő nem akar tőled semmit.Csak beszélgettek.Koncentrálj!!
- Köszi, már sokan mondták.De jelenleg miért is? - kérdeztem mosolyogva, szerencsémre dadogás nélkül, normálisan.Fejlődőképes vagyok!
- Öhm Igen.A halálfalók voltak. - mondtam tömören.Közben elkezdtem remegni.Mindig ez van.Ökölbe szorítottam a kezem, éreztem ahogy a körmöm belevájódik a bőrömbe.A testi fájdalom elterelte a figyelmemet a lelkiről.De nem egészen.
Vajon mi lett volna, ha otthon maradok Amber halála után? Halaszthattam volna egy évet. Talán ha akkor otthon vagyok, sikerül megakadályoznom a merényletet-merültem el hirtelen a kétségbeesett önmarcangolásban..

Bólogattam ismét egy kicsit. Nem tudtam, hogy ilyenkor mit éreznek, de biztos rossz. Szerintem akkor lett volna rá esély, ha elhozzák onnan, ahol van, de erre jelenleg nem volt lehetőség. Mi nem voltunk a férje. Én is szívesen megváltam volna ettől a lökött Rendelettől és Katie szavai ráébresztettek valamire. Hogy híres vagyok. Pontosabban ezt eddig is tudtam, de én bármit csinálok, az címlapon van. Az is, amit mondok.
-Mert engem szeret a sajtó. - Nem vagyok egy különösebben lázongó típus, nem szeretek balhéba keveredni, amíg nem muszáj, de hát ez azért még nekem is fontos. És még egy csomó más embernek is. Bár arról fogalmam sem volt, hogy van e értelme. Azért a válogatottból nem szerettem volna kikerülni. Végül amikor ez eszembe jutott, legyintettem is.
-Á... hülyeség. - Kissé tépelődtem. Én szerettem segíteni, ha érdekelt valakinek a sorsa... de... nem tudtam eldönteni, hogy ér e annyit, hogy sutba dobjam, amiért eddig dolgoztam. Ebből a gondolatmenetből azonban a lány felrobbant háza zökkentett ki.
-Gondoltam. - Kissé elkomorult az arcom. Nekem is megvoltak a magam "kellemes" élményei.

- Így is lehet mondani - céloztam arra, hogy Rita Vitrol legszívesebben még arról is írna hogy Viktor levegőt vett. Aztán megértettem mire gondolt - És.. és te hajlandó lennél tenni valamit a Rendelet ellen? -kérdeztem meglepetten - Az nagyszerű lenne, mert ha egy híres ember elkezd valamit, akkor elindul egy "láncreakció". Ha a Minisztériumot nem is biztosan, az embereket ráébresszük arra hogy cselekednünk kell! De.. lehet hogy meg se jelenne a cikk. Vagy megjelenne, de kitennének téged a Válogatottból. És ez túl nagy kockázat. -komorodtam el - Te kviddicsjátékos vagy, ebben vagy jó,gondolom ezt szereted. Nem engedhetem hogy egy hülye kiscsaj lázongási mániája miatt kirúgjanak. Ez az én harcom. Meg tudom csinálni egyedül is.- jelentettem ki határozottan. Kedvelem Viktort, és iszonyú nagy bűntudatom lenne ha miattam vesztené el az állását, az álmait. Nekem nincs veszteni valóm, de neki bőven van.
És igen, erre Ő is rájött, tényleg hülyeség.
- Ja, igazad van. Beszéljünk inkább valami másról. - váltottam gyorsan témát. Hát igen, a gyors témaváltásban jó vagyok. - Milyen Bulgária? - kérdeztem.Régen mindig szerettem volna utazgatni mielőtt még elkezdek dolgozni, persze most már ez sem fog megtörténni.

Katie szóra pontosan ugyanazt a gondolatmenetet vezette végig, ami az én fejemben is járt. Szerettem volna tenni valamit a Rendelet ellen, de sokba kerülhetett volna. Egy darabig hallgattam, miután a végére ért, majd eltánődve meredtem el az erdő irányába.
-Igen, én is ezen gondolkodtam. - Önzőnek tűnhettem, de aki egy kicsit is olvasott, az tudta, hogy nagy utat tettem meg idáig. Féltem kockára tenni.
-Nem tudom. - nyögtem végül és inkább eltereltük a szót másfelé, ami azt hiszem meglehetősen jó ötlet volt. Ekkor kezdtem el vigyorogni, mert az utóbbi hétben nem először kaptam ezt a kérdést.
-Hideg. - Erre egyébként nem volt nehéz rájönni, már csak azért sem, mert ha nem mezben fotóztak, akkor szőrmében. Nem dísznek volt rajtam. A brit nyári időjárás számomra már túl meleg volt, de egyelőre még élveztem, mert én ritkán éltem meg ilyet. Külföldi meccsek alkalmával valahogy ezt nem érzékeltem, mert sosem ez kötött le. Ekkor vonta magára a figyelmemet a tó.
-Megvannak még a sellőitek? - Én bevallom őszintén, megkedveltem őket. Jó, nem cseverésztem velük, de a sellők izgisek voltak.

- Hideg.. Hmm ezt nem is sejtettem -néztem rá csúnyán. Már amennyire az nekem megy. Szóval semennyire. Mint egy mókus akitől elcsórtad a mogyoróját, ha engem kérdezel. Ennyit a Halálfaló karrieremről. De azért folytattam - Engem az igazi Bulgária érdekel! A konyhakultúra, a bolgár nyelv, a hagyományok.. Oké, lehet hogy inkább nem fejezem be a sulit, hanem elmegyek Bulgáriába. Előbb megtudom milyen mintha a te bőbeszédűségedre hagyatkozom.. - mondtam. Most komolyan, hideg? Ha engem kérdeznének Londonról.. Öhm vagy leordítanám hogy mit foglalkozik az életemmel vagy azt mondanám hogy sok az angol. Oké, de a rossz emlékek megkeserítik a jókat. Bár így belegondolva Viktornak sem volt egyszerű gyerekkora. Oké, visszaszívni már nem tudom amit kimondtam. Vajon most érzéketlennek gondol?
- Persze! Bárcsak egyszer láthatnám hogyan élnek!Biztos érdekes lehet. Azt mondják csodás az építészetük- mondtam vágyakozva- Tavaly meg is akartam tanulni sellő nyelven, csak .. - de itt félbemaradt a mondatom. Minek mondjam hogy a Rendelet miatt? - .. mégsem. -fejeztem be gyorsan és röviden.

Elég erősen éreztette velem a rosszallását és valahol még igaza is volt. De valahogy nehezemre esett róla beszélni. Ráadásul én nem a turistalátványosságokat szeretem az otthonomban, így még az is lehet, hogy hamar elunta volna magát. Aztán konkretizálta végre én pedig egy pillanatra rámeredtem.
-Hát... jók a sajtok. Meg a levesek. És persze a hús. Igazából hasonlít a török és a szerb konyhára. - Valahogy hirtelenjében nem tudtam többet kinyögni erről. Meg hát nem tudom azt mondani az anyanyelvemre, hogy nehéz, mert nekem nem nehéz. Bár másnak lehet... Még sose voltam turista otthon. Aztán végül áttértünk a sellőkre, így már nem éreztem magam akkora tuskónak.
-Miért? Nem mehettek le? - Nem tudom, milyen szabályok vannak érvényben normális körülmények között, de egész egyszerű bűbájokkal is meg lehet oldani, hogy az ember lejusson. Mondjuk ők lehet, nem örülnének annyira...

- Jól hangzik.-mondtam kedvesen. Éreztem rajta hogy kerüli ezt a témát, szóval nem erőltettem. Én is tudom milyen érzés amikor az emberek azt akarják hogy beszéljek nekik a gondjaimról.. Úgyhogy a másik megoldást választom:majd elmegyek és megnézem magamnak az országot! Gyorsan elérem hogy megszűnjön a rendelet, befogadom Clarissát, megtalálom az igaz szerelmemet és tádáám:Happy End. Oké, erre kicsi az esély, de nem fogom feladni! A remény hal meg utoljára. Bár az én reményem már csak pislákol.. De még nem aludt ki.
- Ha jól tudom nincsen konkrétan megtiltva, de senki se próbálkozott még lemenni. Az emberek szerint... nem túl vendégszeretőek. Mondjuk ez nekem nem lenne elég riasztó, de egyedül soha sem mennék le. De most jut eszembe, te már voltál ott! Milyenek voltak? Mondtak nektek valamit? Láttad a városukat?   - kezdtem el faggatni. Jaj, csak emlékezzen rá! És remélem nem vette észre hogy nem válaszoltam a "Miért?" -re.. Vagy ha igen nem haragszik rám érte.

Nem tehetek róla, valahogy nem tudok csak így beszélni Bulgáriáról. Én egész máshogy látom, mint egy külső szemlélő, nekem az emlékeim teszik különlegessé, amiket az ember nem igazán tud elmagyarázni, legfeljebb elmesélni. Ez azonban azért mégsem ugyanaz. Végül vállat vontam inkább. A sellős téma már inkább fekszik nekem.
-Hát nem valami szépek. De a város nagyon király. Nem vagyok építészeti zseni, de állati jól néz ki. De csak énekelni hallottam őket. - Gyanítom, Potter azért vitatkozott velük, amikor több túszt akart felhozni, mint amennyit kell, de én akkor már rég a felszín felé suhantam Hermionéval.
-A város közepén voltak a túszok. Olyan, mint egy kis falu, de a házaik állatiak. - Persze nem szó szerint értettem, de teljesen más világ volt. Az embernek kedve támadt volna ottmaradni, ha a sellők esetleg kedvesebbek lennének.
-Lemenjek veled? - A szavaiból feltételeztem, hogy azért, ha van kivel, akkor lemenne, én pedig szívesen visszatértem volna oda, még akkor is, ha esetleg nem örülnek annyira nekem.

Láttam rajta hogy nem akar beszélni Bulgáriáról. Mondjuk én szívesen meghallgattam volna. Talán ha beszélne a múltjáról, az segítene rajta is. Nekem sokkal könnyebb azóta a lelkem, és tisztábban is látok. De nem erőltetem. Úgyhogy amikor megvonta a vállát, jelezve hogy lezártnak tekinti a témát, csak rámosolyogtam.
- Azt mondják nem minden sellő ugyanolyan. Ki tudja, lehet hogy a sós vízi sellők gyönyörűek - mondtam. Sokat olvastam a sellőkről. Persze nincsenek róluk igazi tények, inkább csak találgatások. Aki találkozott már ezekkel a különleges lényekkel az vagy nem tud, vagy nem akar beszélni arról amit látott. Amikor Viktor azt mondta hogy látta a várost, majdnem megkérdeztem hogy miért nem fényképezte le. Aztán beugrott hogy az életéért küzdött. -  És tényleg olyan csodálatos a hangjuk mint mondják?
Egy kis falu.. Hmm, jól hangzik. Bár nem tudom elképzelni milyen lehet a víz alatti élet. Vajon ők is ugyanúgy járnak iskolába, dolgoznak, szórakoznak mint az emberek?
Viktor felajánlotta hogy elkísér! Úristen, karácsony van? Vagy a szülinapom? Legszívesebben a nyakába ugortam volna, de azért azt inkább nem tettem. Sőt, még ugrálni se kezdtem el. Jé, van önuralmam!
- Hát ha van kedved.. Akkor én ráérek. Bármikor. Tényleg. Tőlem akár most rögtön is indulhatnánk. - mondtam vigyorogva. Nagyon rég örültem ennyire valaminek. Remélem nem gondolja meg magát..

A sellőtémáról szívesebben beszélek, bár nehéz lenne pontosan szavakba önteni ezeket az élményeket. Meg nem is vagyok egy nagy tájleíró, de azért igyekszem valami képet felvázolni Katie-nek róla, bár a siker igen kétséges ezt illetően.
-Majd egyszer talán őket is megnézem. - És abban is reménykedem, hogy ők jobban kedvelik a látogatókat, mint ezek itt. Kiváltságosnak érzem magam, hogy járhattam ott.
-Csak a víz alatt. Nem hallottad a tojást? Szabad levegőn szörnyű hallgatni. - A Trimágu Tojás mellesleg még megvan, a szobámban foglal el eléggé kitüntetett helyet, elvégre nem mindenki mondhatja el magáról, hogy részt vett a Tusán. Büszke vagyok rá.
-Nagyon be vagy sózva, - mosolyodom el, - de talán nem most. Fel kell rá készülni. - Nem mintha a társasága ellen lenne kifogásom, nemes egyszerűséggel csak jobban érzem magam ebben a percben a szárazföldön. No, meg szeretnék egy kicsit felfegyverkezni, mert nem vagyok benne biztos, hogy olyan békésen fogadnának, mint a múltkor, amikor muszáj volt nekik.