Luna Lovegood

Belső: Kedves, jólelkű lány vagyok, néha talán túlságosan is. Különcnek tartanak engem, azt mondják, furcsán viselkedem, és az is vagyok. Pedig nem igaz, mert amiben hiszek, az létező és valóságos. Édesapám és a barátaim a legfontosabbak számomra a világon. Sose hittem volna, hogy valaha is lesznek barátaim, egészen tavalyig. Szívesen segítek az embereknek, amikor tudok. Szeretek gondolkozni dolgokon, gyakran más következtetésekkel jutok el a magyarázathoz. Azt hiszem ezért is kerültem a Hollóhátba. Nagyon szeretem az édességeket, mindig boldog leszek, ha azt kapok valakitől. Nincs túl nagy meggyőző erőm, ezért is nem sikerült népszerűsíteni az iskolában apa újságját. De még van erre két évem, hátha mégis sikerül.

Külső: Hosszú, a derekam alá érő piszkosszőke, hullámos hajam van. A szemem világoskék színű, és talán egy kicsit nagy is. Bőröm világos, néha kicsit sápadtnak tűnök. Sosem sminkelem magam. Szeretek mások számára furcsa ruhákban járni, amikor nem talár van rajtam. Ők ugyan nem érti, mit miért veszek fel, de engem sosem érdekelt a véleményük. A kék a kedvenc színem, sok kéket hordok. Nem szeretem a magas sarkú cipőket, mert sokat ugrálok, és abban nem tudnék. Van egy pár irányringlóból készült fülbevalóm, az a kedvencem, ha azt látjátok rajtam, akkor épp nagyon jó kedvem van. Gyakran hordok vajsörösdugókból fűzött nyakláncot is. Egyébként szeretem még a csillogó ezüst dolgokat is, a dísztalárom is olyan színű.

Itt születtem, Angliában. Kicsi koromra nem nagyon emlékszem, egyik legkorábbi emlékem, amikor anya meghalt, mert egy kísérlete nem úgy sült el, ahogy szerette volna. Nagyon szomorú voltam, sokat sírtam. De szerencsére apa ott volt nekem, így viszonylag hamar sikerült új erőre kapnom. Mindig elvisz engem kirándulni, hogy ne érezzem magam egyedül.
11 éves koromban felvételt nyertem a Roxfortba. Nagyon örültem, mert reménykedtem benne, hogy az iskolában majd lesznek barátaim. Nagyon szeretek ebbe az iskolába járni. Szeretek tanulni, minden tantárgy olyan érdekes. De valamiért sokan ítélkeznek mások felett, és a mardekárosok olyan gonoszak. Az emberek furcsák, mindig is úgy gondoltam.
Sajnos az első pár évben nem sikerült összebarátkoznom senkivel, mert különcnek találtak, és Lüke Lunának csúfoltak. Bár néha még most is ezt teszik... Tavaly, amikor Umbridge volt a sötét varázslatok kivédése tanár, és megtiltotta, hogy varázsoljunk, alapítottak egy szakkört, amiben megtanultuk megvédeni magunkat. Ennek a szakkörnek én is a tagja voltam, és végre olyan volt, mintha lennének barátaim. Ginny, Harry, Hermione, és Ron azóta mindig nagyon kedvesek velem, és megvédenek. Annak külön örülök, hogy Harry a barátom, mert mi egy kicsit hasonlítunk. Úgy érzem, örül, hogy én megértem őt.
Pár éve a Hollóhátba kerülésem örömére apával elkezdtük rekonstruálni Hollóháti Hedvig diadémját. Még közel sem vagyunk kész, de nagyon jól halad a munka. Talán valamelyik szünetben majd a barátaimat is rá tudom venni, hogy segítsenek. Ginnyék úgyis a közelben laknak, hátha valamikor átjönnek hozzám.
Azok közé tartozom, akik látják a thesztrálokat. Nagyon szeretem őket, kedves állatok. Néha kijárok hozzájuk etetni. Ők olyanok mint én, szerintem megértenek engem. A nyers húst szeretik, ezért le szoktam járni a konyhába, hogy onnan szerezzek nekik ételt. Tudom, hogy Hagrid jól tartja őket, meg ők is találnak maguknak enni, de engem megnyugtat, ha ott vagyok velük.  Tavaly egy kis csikóval is találkoztam, nagyon édes volt, de azóta megnőtt.
Sajnálom, hogy idén nincs DS. Hiányoznak a találkozók, jó érzés volt olyan emberek között lenni, akik nem csúfoltak. Tavaly év végén elkísértem Harryéket a minisztériumba. Harcoltunk halálfalókkal. Én szerencsésen megúsztam pár karcolással, ezért segítettem a többieken, akik nem jártak ilyen jól. Ezért év elején már engem is megbámultak a vonaton. Vagyis eddig is bámultak, de látszott, hogy ez most nem azért van, mert rajtam volt a fantomfigyelő szemüvegem.
Jelentkeztem egyszer a kviddicskommentátori posztra. Mindenki azt mondta, hogy borzalmas voltam, de Ronnak tetszett. Végülis, érdekel engem a kviddics, de pont akkor láttam egy csomó sokkal izgalmasabb dolgot, például a felhőket. Meg olyan sok nevet nem is tudok megjegyezni, de legközelebb majd jobban igyekszem, hátha sikerül.
Nem tudom, mi szeretnék lenni, ha elvégzem az iskolát. Talán gyógyító, az olyan érdekes. De az is lehet, hogy inkább elmegyek különleges lények után kutatni.