Michael & Roxi - round 1 -

Michael.& Roxi

Elszántam magam... marhára. Épp ezért indulok ki a pályára, a fagyba, hogy aztán beszélhessek vele... persze, ha valaki előtte ráküldene egy gurkót, könnyebb lenne, de akkora szerencsém úgysincs, és eddig se volt időm lefizetni senkit.
- Azért... ne edd meg, kérlek - karol belém Sasha vigyorogva. Még adja is alám a lovat, csak mert ő tudja, hogy hiába van akkora szám, mint a bécsi kapu, igazából a légynek se tudnék ártani.
Leérve, sok embert látok egy seprűn bohóckodni, így még nehéz is lenne kikövetkeztetni, melyik ő, pedig szívesen rásegítenék a landolására. Tuti, felejthetetlen élményt nyújtanék neki. Amúgy, nem feltétlenül rá haragszom. Vagyis... ó dehogyisnem, hisz aranyvérű az istenért, mennyibe került volna neki plusz zsetont pengetni, és megkérni az illetékest, ne velem boronálja már össze? Ráadásul, nekem egy szavam nem lehetett, ha így lett volna, tuti, hogy még a hiszti kártyát is bedobtam volna, mert a szülőknél is beválik. De nem, nem tett semmit, szimplán hagyta, hogy én legyek a felesége, még csak MEG SE KÉRDEZTE, AKAROM_E!!! Hát milyen férfi az ilyen, kérem szépen?
- Te ezek nem is rosszak - hallom meg háztársam elgondolkodó hangját, mire serényen kezdem gyakorolni rajta a szemmel verést. Ilyet, az én jelenlétemben kiejteni, egyenlő a halálos ítélettel. Merlin legyen rá a tanúm, soha nem volt semmi bajom a Hollóháttal, de idén piszkosul ki vagyok rájuk éleződve.- És Michael seprűn elég dögös - szólal meg Sasha mellettem, álmodozva, mire nekem az utolsó tolerancia tablettám is elfogy.
- Mond csak, szívem. A javasasszony látott már? Mégis hogy lenne már dögös? Nézz csak rá, ahogy... - fürkészem serényen, egyetlen apró hibát keresve, amit aztán a barátnőm fejéhez vághatok. Pechemre, nem találok, mintha direkt csinálná, mert tudja, hogy nézzük.
- Oké, jelenleg az, de mi a garancia arra, hogy nyolc év múlva is dögös lesz? Nem akarok ronda pasi mellett villogni - gyermeteg kifogás, tudom én, de ennél jobb nem telik tőlem.
Aztán végre leszállnak, és körbe állva kezdenek dumálni. Én veszek egy mély levegőt, és egyenesen feléjük veszem az irányt, mit sem törődve az engem értetlenül vizslatók tekintetével. Két srácot arrébb tolva küzdöm oda magam Cornerhez, kinek megfogva a kezét, arrébb is húzom. Csak reménykedni tudok benne, hogy hagyja magát.
- Na, idefigyelj Corner. Azt lesheted, hogy elhagyja az igen szócska a szám. Bár, vélhetőleg még jó párszor, de nem melletted. Nem, egy oltár előtt feszítve, undorító fehér ruhában. Nem is szeretem a fehéret - tárom szét a karom, ahogy közben nyársalom a tekintetemmel. Oké, nem épp úgy hangzik, mint ahogy terveztem, de a lényeg ott van. A büdös életbe nem lesz belőlem Mrs. Corner.