Eric & Margaret

Az Üvegházak előtt toporzékoltam, óra után Serenára várva, amikor megütötte a fülem egy közeli beszélgetés. Óvatosan megfordultam és észrevétlenül odalopództam a forráshoz, de pechemre nem sokat tudtam kivenni a szavakból. Ehelyett végigmértem a két srácot. Az egyiknek teljesen elhanyagolható volt a külseje, így őrá nem is pazaroltam az időm, gyorsan végigfutottam rajt és sajnálkozva fordultam volna el, ha a másik nem fordul meg és nem néz egyenesen a szemembe.
Ijedtemben ledobtam a cuccaim a földre, és bosszúsan hajoltam le értük, amikor hirtelen egy árnyék tornyosult fölém.
A francba! Serena, hol vagy már? Ostoba vagyok! Miért nem tettem el a könyveket a táskámba?!
Lassan felálltam, majd kiegyenesedtem és magabiztosan a srácra néztem. A legkevésbé sem volt aljas vagy rossz szándékú a nézése, inkább kíváncsi volt, ami a legtöbb roxfortos diákról nem mondható el, így nekem is felkeltette az érdeklődésem.
- Szia... - kockáztattam meg egy cikis köszönést.

A ritka pillanatok egyike ez, amikor éppen nem a szoknyák után kajtatok, hanem valamelyik diáktársamnak segítek. Az egyik Háztársam megkért, hogy segítsek be neki a Gyógynövénytan háziban, így én készségesen elkísértem őt az Üvegházba és kiválogattam neki pár növényt. Ezt követően az épülettől nem messze beszéltem meg vele, hogy mit csináljon. Azonban egyszer csak egy hangra leszek figyelmes. A Vérfarkas voltomnak köszönhetően néhány érzékszervem igencsak érzékenyebb lett.
Miután a hang irányába fordulok, egy lányt látok meg. Szeretek azonnal a lányok szemébe nézni, hátha valamelyik szemezni kezd velem, de erre sajnos még nem került sor. Most is csak annyit értem el, hogy elejtette a kezében szorongatott felszerelését.
- Most már távozhatsz! - vetem oda a srácnak, majd amint elindul, oda megyek a lányhoz.
- Neked is szia! - köszönök, majd elmosolyodok. - Neked is a Gyógynövénytanban kell segíteni?
Szinte biztos vagyok benne, hogy nem ezért van itt. Margaret az a lány, akivel nem szabad szórakozni. Láttam már párszor a suliban, hogy mit csinált. Meg van a kis hírneve, így inkább komolyra veszem a figurát, még az alakját sem igazán bámulom meg.

A gyógynövénytanban?
- Izé... Persze, igen! - nyögtem, majd belenéztem a mosolygós, csillogó szemekbe és többé nem tudtam ellenállni nekik.
Margaret, átlátszó vagy... - búgta a lelkiismeretem, de nem érdekelt, mert Ericre koncentráltam egész lényemmel.
- Tudod, nem vagyok jó, úgyhogy szükségem lenne egy kis utánpótlásra... - mondtam, majd a fülem mögé tűrtem egy barna tincsem. Reméltem, hogy ez a helyes srác még nem foglalt - a rendeleten most nem számít! Elmosolyodtam, majd elraktam a táskámba a kezemben tartott könyveket.

Kissé meglep, hogy tényleg azért jött. Vannak feltartásaim ez ügyben, de ha már annyira benne vagyok ebben a tanítós dologban, miért ne? Amikor említi, hogy vannak hiányosságai, a mozdulatán látom, hogy itt valami nem stimmel. Remélem nem engem akar áldozatának.
- És mit szeretnél átvenni? - kérdezem tőle, miközben közelebb lépek hozzá. - Van bőven növény... vagy esetleg a bájitalok érdekelnek? Valamit elárulhatnál, hogy melyik hiányosságot szeretnéd pótolni. - mondom, miközben elmosolyodok.
Ezt követően pedig elindulok vele az Üvegházba, ott esetleg rá is tud mutatni az adott növényre, ami érdekli.

- Amint megpillantom tudni fogom... - bólogattam, majd elmosolyodtam és diákok közt szlalomozva kutattam egy...akármilyen növény után.
- Nos, ez... ez úgy nem megy. - mondtam és megvoltam elégedve furfangos kis figyelemelterelésemmel. Csábítóan mosolyogni kezdtem, majd megráztam a hajam és pillantásom Eric-re vándorolt, aki rákészült a magyarázatra. Megpróbáltam figyelni, megnyaltam a szám szélét is a nagyobb koncentráció érdekében, de ekkor valami nyomást éreztem a bokámon. Mire észbe kaptam egy rettenetesen nyálkás, kúszó növény fogta közre jobb végtagomat.

Kezdek most már tényleg gyanakvó lenni. Nem mondok semmit, csak követem őt csendesen és várom, hogy melyik növényről lenne szó. Végül megállunk az egyik mellett és közli hogy "ő" lenne az. Azonban a virág helyett őt kezdem bámulni. Kis mutatványa teljesen lenyűgöz, de amint végzett, azonnal a virágra nézek.
- Áh, szóval ő lenne az... Ezt a kis drágát Indacus Toxicus-nak hívják. - kezdek magyarázatba. - Hegyes levelű és sötétvörös, mint látod. Eléggé sunyi egy növény, lassan becserkészi az áldozatát, majd szépen magához húzza. - folytatom az oktatást, majd kicsit közelebb lépek a lányhoz és a növényhez.
- Egyébként ezt a sunyiságát most tapasztalhatod, mert épp kiszemelt magának...
Úgy néz ki, nem csak engem nyűgözött le a bájával. Azonban, hogy ne legyen semmi probléma és hogy ne ijedjen meg túlzottan, máris "pofon vágom" a virágot. Ettől az elengedi a lányt.
- Nos, a sunyiságán kívül az ellenszerét kell tudni róla. Ha esetleg elkap, akkor hagyd, hogy közel húzzon magához, utána pedig erősen meg kell ütni és voila, már szabad is vagy. - mondom mosolyogva.

- Közel húzzon magához? - ismételtem az előbb hallott szavakat majdnem suttogva, majd mélyen Eric szemeibe néztem és elmosolyodtam.
Hősiessége és gyors reakciója mellett a bája is kezdte felkorbácsolni a kedélyem, így nyeltem egyet, majd egészen közel húzódtam hozzá, míg már egészen a testéhez préselődtem.
Mint mindig, most is nekem kellett megtennem az első lépést, de nem bántam, hiszen, amikor ajkam az övéhez ért, boldogsághullám szabdalta szét a gerincem. Végigáramlott testem egészén.
Kezem az övére kulcsolódott, ő pedig kutatóan barangolta be legközelebbi büszkeségem, a nyakam vonalát.

A kis oktatásom után minden olyan gyorsan történik. Először csak közel jön hozzám, majd szinte már összepréselődünk. Érzem a testét, az illatát és akkor megcsókol. Érintésére végig szalad a hideg a gerincemen. Ösztönösen is a nyakához csúsztatom a kezem, de szerencsére még időben észbe kapok és elhúzom magamtól. Nem szabad ilyen könnyen bedőlnöm neki.
- Bocsi, de ilyen tanítást nem igazán vállalok... - szólalok meg.
Az az igazság, hogy valójában szívesen folytatnám egy bizonyos határig a dolgot, de félek, valami hátsó szándék áll az egész mögött. Elvégre ő Mardekáros, akik nem szívesen állnak össze a magamfajta Hugrásokkal.

- Szerintem pedig igen... - mondtam, majd ölcsó csókot leheltem az ajkaira, de elhúzódott én pedig megforgattam a szemem és hátrébb léptem.
- Na jó. Most meg mi van? Oké, tényleg csak azért jöttem, mert kíváncsi voltam. Nem a gyógynövénytanra, hanem rád, mert hallottam egy s mást.
Felhúztam a szemöldököm, majd csípőre tettem a kezem és kíváncsian vártam, hogy erre mit lép. Nem volt kedvem lelkizni, nekem csak egy férfi kellett egy alkalomra. De ha elég jó, kibérelhetne többre is. Habár előbb bizonyítania kell.

Nem igazán tetszik neki, amikor vissza utasítom. Szavaira megcsóválom a fejem, de erre újra megcsókol. Azonban most sem csókolok vissza, ami annyira nem tetszik neki, hogy már hangot is ad neki.
- Mondtam, hogy ilyesmit nem vállalok... - válaszolok neki. - Mit hallottál rólam? Bármi is az, valószínűleg nem igaz. - mondom neki.
Ezt követően megfogom a csuklóját és egy sokkal nyugodtabb helyre húzom, ahol nincs semmilyen veszélyes növény, illetve más diák vagy tanár sem.
- Egyébként, ha annyira le akarsz teperni valakit, akkor nyugodtabb környezetben próbálkozz... ne olyan helyen ahol bármikor megfojthat egy növény, vagy láthatnak.

Utolsó, elhangzott mondata után újra izgatott lettem. Azonban fülemet nem kerülte el a barátságos hang.
Egész jó Dragneel.
De kioktatott, amit meg kellett torolnom.
- Nos, ha nem szereted a nyilvános helyeket... Mutatok neked olyat, ahol senki nem találna ránk. - mondtam, majd őszintén elmosolyodtam és karon ragadtam.
Cseppet sem tetszett az, ahogyan ellenszegült, de ugyanakkor volt bent valami vad. Egy kis lázadás, amit a szívem mélyén szeretek. Tudom jól. Eric bátor és jóképű, de egy Waldorffal fel sem érhet.
Nem érdekelt, hogy sötét varázslatok kivédése a következő órám. Most akartam. Most!

Úgy néz ki, valamit csak sikerül elérnem nála. Bár az is igaz, hogy most egy másik helyre ráncigál. Ezúttal már nem szegülök neki ellen, így követem őt. Amikor megérkezünk, kérdőn nézek rá:
- És most? Mondtam, olyan tanításban nem vagyok benne... - mondom, miközben alaposan szemügyre veszem.
Egész jól néz ki... szívesen megnézném mondjuk ruha nélkül. Ehhez viszont akciózni kell... és nekem is megszabadulnom a ruhámtól. Ebben most nem igazán vagyok benne.

- Nem tudom miért vagy ilyen távolságtartó. - mondtam hidegen, majd finoman megcirógattam az állát és elgondolkodva fojtattam - Hacsak... nincs valakid. Nos?
Jobb szemöldökömet felhúzva vizslattam piros tekintetét.
Sejtettem. A kis kan másnak tartogatja magát. Hát persze. Milyen tüneményes! Na, de ki az a szerencsés...vagy szerencsétlen? Ki nyerte el Hugrabug Sármjának figyelmét? Vajon lány az illető?
Bőszen vizslattam a csillogó szemeket, majd ellöktem magamtól a barna srácot.
- Egyszeri ajánlat volt és te megtagadtad. Ne is álmodj rólam többé! - mondtam, majd csókot küldtem felé és hátat fordítottam.

A szavaira elmosolyodok egy picit. Az az igazság, hogy nincs még senkim, de nem akarok mindenkivel csak úgy kamatyolni...
- Az az igazság, hogy nincs senkim... de inkább csak olyannal kamatyolok, aki szeret és én is szeretem őt. - mondom.
Ezután alaposan körbevizslatom tekintetemmel. Egész szép lány, de sajnos Mardis, ráadásul már van egy eléggé rossz híre.
- Hát, azt nem ígérem, hogy nem fogok álmodni rólad... Lehet hogy megjelensz majd párszor a fantáziámban meztelenül. Egész jól nézel ki, kár hogy olyan rossz híred van. Ezért sem szívesen szegem meg az elvemet, hogy nem kamatyolok csak azzal, akit szeretek éééés ő is szeret engem.

Döbbenten fordultam vissza.
- Szerinted kitől származnak a rossz hírek? A válasz: rossz emberektől. Eric, ha szerelmet akarsz miért nem ismerjük meg egymást? Pár pletyka és a különböző ház téged akadályoz?
Jelentősen megkönnyebbülten. Rájöttem, hogy vannak még csodák.. vagy csodás férfiak?
Ericre mosolyogtam és reméltem, hogy nem ez a legutolsó találkozásunk.
A pasi tipikus jófiú, aki tudja mit kezdjen az életével. Lehetne akár uralkodó is. Biztosan van olyan dolog, amit meg akar kaparintani és azzal kiteljesedhetne. Lehetnék akár én!
- Mit szólsz? - mondtam bájosan, majd a kezemet felé nyújtottam.
Barátok?

Úgy néz ki, a szavaimmal maradásra bírom. Szavaira azonban megcsóválom a fejem.
- Láttam is, hogy egyszer kétszer eléggé szemét voltál... - jegyzem meg neki
- Az ismerkedésben benne vagyok, esetleg még barátok is lehetünk. Azt viszont nem garantálom, hogy több is kialakul közöttünk. Hogy szeretnél az ismerkedéshez kezdeni? - kérdezem a lánytól.
Remélem nem úgy akar megismerni, hogy rám mászik. Bár ebben talán még benne is lennék. Sőt, ha úgy van, akkor perverzebb dolgokba is belemennék. Már kíváncsian várom, hogy mit szeretne most csinálni.

Most csak szórakozik? Előre lép aztán meg vissza. Ez csak valami vicc lenne?
- Talán lemehetnénk a tóhoz. Mit szólsz? Egy kis friss levegő beindítja a gondolatmenetet. - javasoltam mosolyogva, majd az oldalán elindultam a lépcsők felé.
Becsüld meg a barátokat Margaret, mert rájuk akármikor számíthatsz! - hallottam az éles hangot a fülemben, habár lehet, hogy csak a szél suttogott közvetlen mellettem.
Nem, ez anyám hangja! Ő mondta ezt mindig...
Hirtelen megálltam, hisz a honvágy jeges és keserű emlékként tört rám.
Hiányzol anya.
Figyelmem elkalandozhatott, mert váratlanul ujjakat éreztem a karomon.

- Legyen, menjünk oda! - válaszolok neki.
Ezt követően máris indulok vele, bár már kezdem elveszíteni a fonalat. Én elrángattam egy olyan helyre, ahol nem látnak minket, majd ő is megtette ezt velem. Most pedig megyünk a tópartra... a kérdésemre pedig nem válaszolt. Úgy néz ki, nekem kell megtennem az első lépéseket.
- Mit szeretsz csinálni szabadidődben? Esetleg van valamilyen különösebb hobbid?

- Azt hittem már mindent tudsz rólam. - elmosolyodtam - Az előbb azt mondtad. - kacsintottam, majd elsiettem mellette és mélyet sóhajtottam, majd hátradobtam a hajam, és vártam, hogy mikor lép mellém újra.
- Nos, oké. Kegyetlen vagyok és... annak számít vagy sem, választ adtam a kérdésedre. És igazi uralkodó vagyok. Ha nem lenne itt ez a sok ostoba, akkor nem sok mindent kezdhetnék magammal. - bájosan elmosolyodtam, majd szembefordultam vele.
- Éhes vagyok! Tegyünk egy kis kitérőt!
Megragadtam a karját és magam után húztam.