Helene&Katie

Helena&Katie
Reggel úgy döntöttem ellenőrzöm miért nem jött még meg Lissa a Levéllel.Szóval reggeli után feljöttem a bagolyházba.Kicsit fura, már szinte mindenki megkapta a Levelét, csak én nem.Lehet hogy eltévedt a bagoly.Bár az én szerencsémmel inkább olyan szörnyű a pasi hogy le sem merik írni..
De rég voltam a bagolyházban..Mindig is szerettem a baglyokat,ezért Anyuék elsőben egy hóbaglyot vettek nekem.Talán ez az egyetlen ami megmaradt tőlük, úgyhogy nagyon vigyázok Lissára.
Rögtön kiszúrom, ott ül elöl.Amint belépek felismer, és ideszáll hozzám.
-Szia, hát nem hoztál nekem semmit?-mondom, miközben adok neki néhány bagolyfalatot- Hát, akkor tessék, vidd el ezt a csomagot Clarynek.
Hetente többször is küldök neki levelet, meg néhány varázsmeglepetést. Mindenízű drazsét, magától repülő játékmadarakat, megbűvölt tollat.Tudom hogy veszélyes,mert lehet hogy lebukok, de nekem megéri.Tudom hogy sokat bántják, de ezektől legalább egy kicsit boldog lesz.Még nem mondtam el neki, de ha nem lesz olyan borzalmas a férjem, szeretném majd örökbe fogadni.

Éppen Drágámhoz, a baglyomhoz igyekeztem a bagolyházba. Ő volt az egyetlen igaz barátom, tőle nem kellett tartanom. Végighallgatott, de a titkaimat senkinek sem adta tovább.
Beléptem a bagolyházba, és Katie Bell-lel, a Griffendél egyik hajtójával találtam szembe magam. Nem tudtam, hogy köszönjek-e, vagy sem. Visszaforduljak-e. Ha beszól nekem, akkor rontást küldök rá, és itt hagyom, egyeztem meg magammal. A hétfői bájitaltan óta nem bíztam senkiben se. Persze az előtt se nagyon, de most teljesen bizalmatlan voltam. A hétfőn órán, ahol a Mardekárral vagyunk együtt, egy Mardekáros fiú kért tőlem segítséget. Én segítettem volna neki szívesen, de egy Giffendéles fiú ezt nem engedte, és elkezdett velem ordibálni. Ekkor úgy megátkoztam, hogy a Szent Mungóban kötött ki. Mindezt persze Katie-nek is látni kellett, hiszen ő is hetedikes Griffendéles. Nem tudtam mit szól hozzá. Hétfőn óta csak a Mardekárosok beszéltek velem, a többi ház többsége után. A "kisebbséget" pedig nem ismertem.
Nincs mit tenni, köszönnöm kell Katie-nek.
- Szia!- mondtam, és a hangomon nem hallatszott az a vonakodás, ami bennem volt. Az arcomra tökéletes maszkot varázsoltam, így nagyon nehezen lehetett kitalálni, mégis mit gondolok valóban.
Kissé idegesen vártam a lány válaszát.

Eléggé elgondolkoztam, úgyhogy nem is vettem észre hogy jön valaki.De amikor köszönt, ránéztem.Ismerős ez az arc..De honnan?Várjunk, együtt járunk Bájitaltanra!És Ő az a lány, aki segített a Mardekáros srácnak, amiért szinte mindenki utálja.Engem nem zavar amit tett..Lehet hogy régebben én is csatlakoztam volna az utálóihoz, de mostanában fontosabb dolgaim vannak.Lehet hogy megígértem magamnak, hogy normális végzős leszek, de azért több problémát nem akarok magamnak. És szegény lánynak is lehet elég gondja..Vajon ki lehet a kirendelt párja?Mindegy, nem az én dolgom.
- Szia - köszöntem vissza barátságosan.Aztán elgondolkoztam.Ha magamon már nem is nagyon tudok segíteni, másnak lehet..
- Képzeld, van pár új termék a Weasley Varázsvicc vállalatnál,valamikor jó lenne kimenni!Voltál már ott?Király hely!Mindig tele van emberekkel, és a cuccok.. Húú, a szerelmi bájitaltól az Orvérzés Ostyáig minden király!Bár az előbbit még nem próbáltam. -kezdtem el fecsegni.Remélem sikerül megtörni a jeget.

Kellemeset csalódtam. Katie Bell rendkívül kedves személy volt.
Mikor felajánlotta, hogy menjünk el Weasley-ék boltjába, szinte gondolkodás nélkül feleltem:
- Az nagyon jó lenne! Bár rám férne egy kis szerelem, de bájital nélkül- nem tudom miért mondtam ezt, de valamiért megnyíltam előtte- Neked mi a kedvenc terméked?- kérdeztem vissza. Nem akartam udvariatlan lenni- Hogy megy eddig a hetedik? Ha gondolod, szívesen segítek a házik megírásában néha. Persze ha akarod, és nem marad sok időd a kviddicsedzések miatt- Katie-vel nem tudtam nem kedves lenni. Már most nagyon megkedveltem.

-Ebben egyetértek,nekem is jó lenne.Bár a Rendelet miatt úgy is mindegy.. -mondtam annyira keserűen, hogy még magamat is megleptem egy kicsit. De hiszen minek a szerelem! Miért kedvelnék meg akárkit is? Mekkora az esélye, hogy Ő lesz a kirendelt párom? 1 az egymilliárdhoz..Vagy kevesebb.UTÁLOM EZT AZ EGÉSZET!
- Mostanában nem nagyon vásároltam ott magamnak..Inkább egy kislánynak. A neve Clarissa..Mi öhm..Egy szobába kerültünk az árvaházban- mondtam.Igazából egyszemélyes szobát kaptam, de miután megismertem Claryt, egy kis varázslat miatt áthelyeztek minket egy közös szobába. - Szóval neki szoktam megbűvölt pálcákat, meg ilyesmiket venni.Szeretne egy törpegolymókot, de nem tudom hogy jó ötlet-e..?Szerinted?
Nem tudom miért beszéltem neki Claryről. De olyan lánynak tűnt aki megért,megsegít és nem hagy cserben senkit.Remélem nem tévedek.
- Hogy mi? -nagyon meglepett azzal,hogy felajánlotta hogy segít házit írni. - Fhúú, tudod nem vagyok kapcsolat szakértő, de ezt hanyagolnod kéne.Ne akarj olyan emberekkel lenni,akik csak az eszed miatt vannak veled -próbáltam ezt olyan kedvesen mondani ahogy csak bírtam.És tényleg csak segíteni akartam vele.Ha így folytatja,nagyon hamar Ő lesz "a lány,aki a házinkat írja". -De azért köszönöm hogy felajánlottad. Bár igazából nincs rá szükségem, az első félévben nem voltam igazán társasági lény..Öhm családi problémák miatt.Annyit tanultam hogy már most le tudnám tenni a R.A.V.A.SZ. vizsgáimat- nevettem el magam kínosan . Ha a családomról beszélek vagy sírok vagy zavarba jövök.A legrosszabb esetben kiabálok.Most szerencsém volt.
-Hát igen, elég sokat edzünk, de megéri. Te tudsz játszani? -most hogy belegondolok, furcsa hogy nincs benne a csapatban.Alkatilag jó lenne, és úgy látszik eszes is.

- Aaah, az a rendelet. Az őrületbe kerget vele mindenki. Komolyan mondom, ha még egyszer meghallom kislánykák idióta sopánkodását, alapítok egy rendet, ami eltörli ezt a butaságot. Ne érts félre, én sem örülök neki, ahogyan más ember sem. De sokan túlzásba viszik az önsajnálatot- itt szárazon felnevettem- Ahelyett, hogy tennének valamit, csak magukat ajnározzák.
Meglepetten hallgattam Katie-t, ahogyan az árvaházról mesél, és a kislányról. Biztos voltam benne, hogy nagyon szereti.
- Szerintem egy törpegolymóknak biztos jó ötlet. Nincsen velük semmi gond, és nagyon aranyos állatkák- miközben ezt mondtam, elmosolyodtam. Egyre jobban kezdtem megkedvelni Katie-t. Tetszett, hogy nyílt volt. Ezt valahogy meg is kellett neki mondanom:
- Komolyan mondom, te vagy az első normális ember, akivel mostanság találkoztam- ez őszinte volt.
Mikor elutasította a segítségem, és óvatosan megfogalmazta, hogy szerinte miért nem kellene ilyeneket csinálnom, felnevettem:
- Nehogy azt hidd, hogy ezt másnak is felajánlom. Csak azoknak teszem fel ezt az ajánlatot, akiket kedvelek, és tudom, hogy mást is csinálnak, ezért lehet, hogy nem marad elég idejük. Persze, meg nem írnám a házidat, de segítenék benne elég sokat. De ilyen ember nincs túl sok...- nem akartam rákérdezni a családi problémáira. Majd ha akarja, elmondja. Vagy talán mégis meg kellene kérdezni... Később, erre jutottam.
- Igen, imádok kviddicsezni!- kiáltottam fel- De a csapatba nem jelentkeztem- horgasztottam le e fejem. Mint minden mindig, Tatánál kötött ki az agyamban.

- Hidd el, nekem jó okom van rá. Gyanakszom hogy Troll Tomot kapom majd.. Ami.. kimondhatatlanul szar lenne. - Oké, nem a legszebb kifejezés, de eddig ez az ami a legjobban illik s helyzetemre.
- Az biztos, de mi van ha meglátja egy mugli? Nem hinném hogy bevennék hogy valami elfajzott hörcsög.Azért annyira nem hülyék.
Ezt biztosan tudom, hisz én magam is varázstalan világban éltem jó ideig. És nyaranta is sok időt töltök ott.
- Oké, ez esetben viszont azért köszönöm,hogy felajánlottad.- mondtam mosolyogva.
Úgy látom nem kell félteni Helenát semmitől. De azt ki tudtam venni a szavaiból hogy eléggé magányos. Ezen pedig változtatni kell!
- Miért? - kérdeztem egyszerűen. Láttam rajta hogy szomorú. Amikor engem kérdeztek meg, hogy miért léptem ki a csapatból, gondolom kb. így nézhettem ki. Tslán elveszíthetett valakit..

- Látod, pont ez az! Csak úgy megmondják hogy ezt, vagy azt kapod. Ez nem fair! Emberek vagyunk, nem holmi állatok! Ezért kell tenni valamit a rendelet ellen minél előbb- szerintem ezt hiába mondtam el, Katie is ugyanígy gondolta.
- Hidd el, a muglik nagyon buták tudnak lenni- Katie valószínűleg tudta, hogy sárvérű vagyok, ezért elkezdtem magyarázni- A szüleim két éves koromban meghaltak. Én egyetlen élő rokonomhoz, egy varázslóhoz kerültem. Mellette nőttem fel, és mikor hat évesen rájött, hogy bennem is van mágia, elkezdett tanítgatni. A muglik akkor se veszik észre a varázslatot, ha az orruk előtt van. De ha mégis kockázatosnak tartod a törpegolymókot, akkor igézd meg úgy, hogy csak Clarissa láthassa a muglik közül- javasoltam neki.
- Szívesen- feleltem. Kicsit sajnáltam, hogy Katie nem szorult segítségre, hiszen akkor legalább lett volna mivel elfoglalnom magamat.
- Tudod Tata, akiről előbb beszéltem, a varázsló, aki felnevelt, két éve meghalt. Életében nem engedte, hogy a csapat tagja legyek, helyette párbajszakkörre kellett járnom. Most pedig, hogy meghalt, úgy érzem meghazudtolnám őt, ha jelentkeznék. Pedig nyaranta nagyon sokat kviddicseztünk vele, és a barátaival. Játszani szeretek, de nekem ez csak egy hobbi marad valószínűleg mindörökre- nagyon őszinte voltam, de úgy éreztem, Katie is az lenne velem, ha én kérdeznék rá az életére. Ekkor jutottam el odáig, hogy ezt megtegyem.
- Hogyan kerültél árvaházba?- kérdeztem kedvesen.

- Hidd el, amint végzek a sulival, annak fogok élni. - jelentettem ki. Boldog élet, hurrá! - Megmentem a világot, és még csak be sem öltözök . - vicceltem el a végét, mert nem akartam hogy kiröhögjön és azt mondja esélyem sincs. Bár nem hiszem hogy azt tenné. Sőt, biztosan nem. Remélem.
- Szerintem pont olyan emberi hibákat követnek el mint a varázslók vagy boszorkányok. És szerintem a tudatalattijuk meg akarja védeni őket a szenvedéstől. Most gondolj bele, ha beismernék hogy létezik a mágia, nem tudnának nélküle élni. Sokat gondolkodtam ezen. Még mielőtt megkaptam a Roxforti Levelem boszorkány akartam lenni. De persze ez csak olyan elérhetetlen álom volt, bár szerintem nem nőttem volna ki.Soha. - mondtam el a véleményemet. Nem tudom miért, de mindig megvédem a muglikat. Talán mert egyre jobban félek hogy én magam is az leszek. Hülye Rendelet.. - Ez jó ötlet!Köszönöm! -mosolyogtam rá.
Szegény lány. Elveszítette mindenkijét. Pont mint én. Nem akarom hogy azt lássa rajtam hogy sajnálom őt. A temetéseken legszívesebben sikítottam volna.. Nem hinném hogy megértették mit érzek. Inkább az együttérző arcom veszem elő. Ami nem lesz különösebben nehéz. Vagyis egyáltalán nem. Majdnem ugyanaz a sztorink.
- Köszi, ez jó ötlet. Lesz egy saját képzeletbeli barátja. -mosolyodtam el. Talán sikerül megadnom neki azt, amit a családja meg sem próbált. A boldogságot. Oké, ha ezt leírnám és szereznék egy szomorú szemű srácot meg egy béna csajt milliárdos lehetnék a muglik világában.
- Én amint megtudtam mi az a kviddics már játszani akartam. Már másodikban bekerültem a csapatba. Mondjuk béna voltam, az biztos. - nevettem fel. Milyen gondtalan élet is volt az.. - Bár mindig is szerettem volna kipróbálni a párbajszakkört is, az aurorság miatt. Hmm, lehet hogy egyszer mégis kérni fogom a segítségedet, bár nem a leckében, inkább a gyakorlásban. Az a baj hogy tudom a varázsigéket, csak nem merek támadni. Nem akarok senkit sem bántani. - magyaráztam a problémámat. - És ha akarod én szívesen kviddicsezek veled. Abból soha sem elég. - mondtam kedvesen. Mindkettőnknek jó lenne: ő játszana, én gyakorolnék a meccsre.
- A hosszú vagy a rövid verziót mondjam?

Ugyan Katie elviccelte a Rendelet megszűntetését, nekem nem ment- Én minden erőmmel azon leszek, hogy a Rendelet megszűnjön- szólaltam meg sötéten.
- Én is mindig boszorka akartam lenni, ami nem volt csoda, hiszen Tatán látszott, hogy tud valami különlegeset annak ellenére, hogy nagyon odafigyelt arra, a közelemben ne varázsoljon. Így, amikor hat évesen lezuhantam egy sziklapárkányról, és nem esett bajom, Tata mindent elmondott. Én innentől kezdve élek, mondhatni így is. Igazad van, valószínűleg nagyon rossz lehet nekik, hogy nincs varázserejük. Persze, a varázsnép is tud nagyon buta lenni, és ők se különbek, a muglikban van valami titkos őrültség, ami nagyon veszélyes tud lenni. Ne érts félre! Őrült varázslók és boszorkányok is vannak, tudom. Nem is kell messzire mennünk, ott van példának Voldemort. De mégis, anélkül, hogy lenézném a muglikat, vagy emberileg kevesebbnek tartanám, mint minket, varázslókat, ők buták. Meggondolatlanok. Értetlenek. Veszélybe sodornak mindenkit, nem csak saját magukat- higgadj le!, üvöltöttem magamnak. Nem volt szabad a régmúltra gondolnom még akkor sem, hogyha muszájnak éreztem. Hagynom kell ezt a témát. Szerencsére Katie mondott mást is, így újra beszámíthatóvá váltam.
- Komolyan kviddicseznél velem?- nagyon megörültem ennek a lehetőségnek- Az nagyon jó lenne, cserébe szívesen segítek nekem bármilyen átkot vagy rontást begyakorolni- mosolyogtam, majd mint egy igazi egoista hozzátettem nevetve- Tudod, itt áll előtted az a diák, aki hat évet járt párbajszakkörre, és idén már csak azért nem jár, mert kitiltották- itt már majdnem sírtam a  röhögéstől, hiszen eszembe jutott kitiltásom oka- Kitiltották, ugyanis a szakkört tartó volt roxfortos diákot is legyőzte nagyon csúnyán- a szakkört túljelentkezés miatt több részre bontották. Egyik felét Flitwick professzor tanította, a másikat pedig egy volt roxfortos diák, aki aurornak tanult. Ez neki is jó volt gyakorlásképpen. Mikor azonban tavaly év végén néhány saját fejlesztésű átokkal csúfos vereséget mértem rá, elküldött, és szégyentől piros képe örökre az emlékezetembe égett.
Ahelyett azonban, hogy Katie válaszolt volna arra, mi is történt az életével, hogy miért került árvaházba, csak egy újabb kérdést tett fel- Azt, amelyiket szeretnéd. Amelyikből jobban megértem, hogy min mentél keresztül- Katie Bellt a barátomnak éreztem, így akartam tudni, hogy mi van belül. Bent, a lelkén belül, hány seb, és vágás keletkezett, és azokból, mennyi vérzik még szüntelenül. Hiába, de én segíteni akartam neki bevarrni azokat. Én voltam, vagyok, és leszek Helena Goldlion.

- Van valami terved? Én a minisztériumba akarok bekerülni. - mondtam el a tervemet. Nincs teljesen kidolgozva, az biztos, de kezdetnek megteszi.
Látom rajta hogy Ő is komolyan gondolja a Rendelet megszüntetését.
Eléggé ki volt akadva amikor a muglik hülyeségét ecsetelte. Szerintem van valami ok, amit nem említett. Elég jóban vagyunk ahhoz hogy rákérdezzek? Szerintem igen. Bár inkább hallgatok, és érdeklődő-megértően nézek rá. Néha a csend erősebb mint bármi más. Amennyiben pedig nem mond semmit, egyszerűen csak témát váltok. Van időnk, egyszer biztos elmondja majd nekem mi bántja.
- Persze! Biztosan jól játszol, és kviddicsből soha sem elég!
Tényleg jó lenne. Nem csak a kviddics miatt, hanem Helena miatt is. Nagyon jól érzem vele magam, és teljesen őszinte lehetek. Nem kell megjátszanom hogy minden rendben, mégis érzem ahogy egyenesbe jönnek a dolgok.
-Igazából a varázsigéket és a módszereket tudom, csak nem merek rátámadni az ellenfélre. Valószínűleg majd fel kell hergelned egy kicsit. -mondtam őszintén.
Bár a pletykákból kiindulva Helena gyakorlott párbajozó, azért nem akarok neki ártani.
Alig értettem meg mit mond, annyira röhögött. De amikor összeraktam a fejemben, én is elnevettem magamat. És tényleg, emlékszem hogy nemrég milyen vörös fejjel jött ki az a srác a teremből aki a párbajszakkört tartja. Azt hittem bénák a diákok, vagy ilyesmi. Hát úgy látszik Ő égett be, de rendesen.
Oké, akkor elmesélem. Vettem egy nagy levegőt, és belekezdtem:
- Amikor a nővérem, Amber megtudta hogy a kirendelt párja Borzalmas Bob, Troll Tom bátyja, öngyilkos lett. Mivel nem csak testvérek, hanem legjobb barátnők is voltunk, ez eléggé.. megrázott. - kezdtem el szomorúan -Ez után nem sokkal Dumbledore prof. közölte velem hogy a szüleim meghaltak. Felrobbantották a házunkat a Halálfalók. Mivel a rokonaim eléggé szar helyzetben vannak, így árvaházba kerültem. Depresziós lettem, de aztán rájöttem hogy nem érek el semmit ha magamba fordulok. Így elhatároztam hogy az utolsó évemet normális végzősként próbálom megcsinálni, aztán pedig mindent megteszek hogy a Rendelet ne tehesse tönkre más életét. - fejeztem be a történetemet. Kíváncsi vagyok a reakciójára.

- Konkrét tervem nincs, de óriási balhét akarok csapni, az egyszer biztos- rengeteg tervem volt, mármint ötletem, de a legtöbbet el kellett vetnem. Majd lesz valahogy. Ezen ráérek akkor is gondolkozni, amikor már előttem a lehetőség. Addig inkább megtanulok szinte mindent, amit a mágiáról lehet tudni, és ha kell, felhasználom az erőmet, és megdöntöm a Minisztériumot, hogy eltöröltessem a Rendeletet.
A kviddics már egy jobb téma volt- Háát, nem vagyok hiper-szuper játékos, de majdnem úgy megy, mint a varázslás- egész ügyes játékos voltam, de mivel régen játszottam, nem akartam felvágni Katienek. Majd ő eldönti, hogy mennyire vagyok ügyes vagy sem.
- A felhergelés menni fog- vigyorogtam ördögien- Szerintem mire végzünk, már szóba sem akarsz velem majd állni- ő kért, hogy hergeljem fel, így én meg fogom tenni. Csak olyat teszek, amit más, egy másik képzett boszorka is tenne a helyemben.
Végre elkezdte a történetét mesélni Katie. Ledöbbentem. A Rendelet már nagyon csúnya sebeket ejtett az emberek lelkén, és ez nagyon nincs így rendjében- Nagyon sajnálom, ami a nővéreddel, és a szüleiddel, és veled történt...- motyogtam. Tudtam nagyon jól, hogy hiába mondok most bármit, az úgysem segít a lánynak. Ráadásul árvaházba került! Ennél szörnyűbbet nehezen tudok elképzelni. Mondjuk, nekem is ott lenne a helyem... Hiszen Tata volt az utolsó élő rokonom. Azonban csak nagyon kevesen tudják, hogy meghalt. A tanáraim csak sejthetik. Tata már nyugdíjas volt, így nem kellett bejárnia dolgozni. Volt jópár barátja, de őket is ugyanúgy megölték, ugyanazon az éjszakán. Beleborzongtam az emlékekebe, amelyetek igyekeztem kitörölni a fejemből. Majd egyszer elmesélem Katie-nak, tartozom neki ennyivel, hiszen ő is nagyon őszinte volt velem szemben. Most azonban nem menne, semmi esetre sem.

Szóval Ő inkább a lázadást választja. Az is járható út, de én jobban szeretem a békés megoldásokat. Ráadásul egy balhét nem fognak eltűrni a minisztériumiak.Nem akarom hogy Helena bajba kerüljön! Esetleg.. talán megpróbálhatnám lebeszélni a balhézásról. Bár még alig ismerjük egymást. Nem is nagyon tartozik rám. Nem az én dolgom. Vagyis.. ha belegondolok az. Igaz hogy nem ismerem túl régóta, de szerintem barátok vagyunk. Rövid idő alatt is meg lehet szeretni valakit. Így elhatároztam magamat.
- Biztos vagy benne? Igaz hogy Caramel egy bolond, de már nem is ő a miniszter. Kingsley pedig ahogy tudom mindent megtesz a Rendelet ellen. Velünk van. A pletykák szerint egyenlőre nem tudja teljesen eltörölni, de vannak kibúvok. -  kezdtem bele. Próbáltam minél meggyőzőbb lenni, és nem is ment annyira rosszul - Azt hallottam hogy kötelező összeházasodni, de meg lehet csalni a kirendelt párunkat. Igaz hogy így is össze kell hozni a 2 gyereket, de  azt sem kell rögtön! És ha eleget várunk, biztos kitalálnak valamit az agyasok. Hidd el, tudom mit érzel.. De nem biztos hogy jó ötlet lenne rögtön a lázadásos módszert választani. Persze én sem akarok örökre a segítségükre várni. 1 évet akarok adni nekik. Amennyiben nem tudják megoldani.. Akkor bekeményítek. - És miközben beszéltem, hirtelen rengeteg ötletem támadt - Újraszervezhetnék Dumbledore Seregét is! Mármint ha a békés megoldás nem jön be. - helyesbítettem gyorsan. Legalább magamnak be kell vallanom, hogy szerintem nem fog működni, de a remény hal meg utoljára.. - Meggyőztelek? - kérdeztem.
Egész jó kis beszéd volt. Le kéne írnom.
Mivel erős boszorkánynak tartom Helenát, ez számomra azt jelenti hogy igazán jó játékos.Gondolom. De úgy is kiderül.
- Hát, akkor kvddicsezzünk. Csak ketten, vagy keressek még pár embert? Nekem mindkettő jó. - kérdeztem. Persze nem a régi Griffendéles barátaimra gondoltam. Talán Olivert hívnám közülük. Talán.
- Hát ahhoz nagyon csúnyákat kell mondanod, mert legszívesebben le se kopnék rólad. Csináltatunk Heletie, vagy esetleg Katena pólókat? - kérdeztem röhögve. Mondjuk tényleg jól érzem magam vele, úgyhogy kíváncsi vagyok a párbajhergelési módszerére..
Láttam rajta a döbbenetet.Az együttérzés. A részvétet. Azt hittem jobb lesz. De nem lett az. Tudom hogy Ő is hasonlókon ment keresztül. De ez rajtam nem segít! Őrültség, de csalódtam, mert azt hittem amint elregélem neki a szívem bánatát egy csapásra megváltozik minden. Persze ez nem így megy. Nem léteznek csodák..
Próbáltam visszatartani a.. könnyeimet?Sikolyomat?Haragomat? Leginkább mindet egyszerre. Inkább elfordultam és próbáltam lenyugodni. Behunytam a szemem és elképzeltem hogy minden rendben. Ebben jó vagyok. Néha, miután felébredek, nem nyitom ki rögtön a szemem. Elképzelem hogy mindez csak egy rossz álom. 10 perc Mennyország, a'la Katie Bell. De amikor kinyitom a szemem.. Látom a barátnőim (?) éjjeliszekrényén a képeket, a kirendelt párjukról, és a virágokat amik már-már szinte ellepik az egész szobát. Pechemre a srácok rájöttek hogy lehet tartósítani a virágokat, így az egész helyiség tömény virág illatot áraszt. Most is ez a helyzet.
Már éppen megnyugodtam volna amikor egy bagoly érkezik elém. Nem Lissa. Ilyen gyorsan nem érhet vissza Londonból. Egy kicsi, barna,öreg bagoly az. Egy nagy borítékkal a csőrében. Ismerős boríték. Nem is csoda, mindenki ilyenekkel járkál. Némelyek dicsekedve, némelyek fintorogva, néhányan bőgve. De az okuk ezekre mind ugyanaz. Ami a borítékban van.
Megérkezett a Levelem.

- Én sem most akarok nekiesni a Minisztériumnak- mosolyogtam. Tetszett, hogy Katie aggódott értem egy kicsit- Belső emberek segítségével el kell vetni a lázadás ötletét bent, majd egy kellő nagyságú akcióban meg kell mutatni, mire volt jó ez az egész, miket okozott világszerte. És akkor sok ember mellénk fog állni, feltéve ha sikerül nagy arcokat is beszervezni. Híres varázslókat, boszorkákat, akiket szeretnek az emberek- a kérdésére nem válaszoltam, de szerintem elmondtam mindent, amit kellett.
- Jobban örülnék, ha csak ketten játszanánk- jobb volt ketten, békésen játszani, szerintem legalábbis- De később akár egy meccset is lejátszhatunk valakikkel, ha gondolod.
Csak röhögtem az ötletén. Tényleg nehéz lesz felhergelnem, akkor ugyanis elő kell vennem a legkegyetlenebb oldalamat, és azzal megbántani, ami a legjobban fáj neki. Egy gonosz boszorka, teszem azt akár a híres-neves Bellatrix Lestrange pont ezt tenné.
Láttam, hogy Katie a családjával történteken rágódik, de sajnos nem tehettem semmit sem. Nem mondhattam: "Majd jobb lesz." Nem, nem lesz jobb. A családja meghalt, és ezt fel kell fognia. Azonban nem mindenhol haltak meg- A családod még él, Katie!- a lány erre felkapta a fejét- Élnek, és mindig is élni fognak bent, a szívedben. Ezt a kapcsolatot ne becsüld alá, hidd el, ők vigyáznak rád, és segítenek majd mindenben- ezt tapasztalatból mondtam. Amióta Tata meghalt, én tudtam, hogy fentről segít nekem.
Csend volt, és a csendet egy levél érkezése szakította meg. Én már messziről tudtam mi van benne, hiszen én már megkaptam pár héttel ezelőtt- Kinyissam neked?- ajánlottam fel. Reméltem Katie megengedi nekem. Jobban jár így.

- Hmm. Értem. Ez egész jó ötlet lenne. Én is gondoltam már ilyesmire. Sőt, egyszer beszéltem erről Viktor Krummal is. Már eléggé beleéltem magamat, tervezgettem hogy miképp lehetne rávenni Rita Vitrolt hogy írjon az egészről, meg minden. Aztán rájöttem az egész buktatójára. Hiába érhetnénk el sok mindent, de hogy veszed rá a híres embereket hogy az arcukat és szavaikat adják a lázadáshoz? Gondolj csak bele! Vegyük példának Viktort: híres kviddicsjátékos, a lányok imádják a fiúk pedig felnéznek rá. Ő lehetne akár a lázadás fő arca is. De! Mi van ha nem is figyelnének ránk? Persze előbb-utóbb úgy is meghallgatnának minket. Viszont addigra kicsapják Viktort a válogatottból. Elveszíti az állását, a céljait, az álmait. Igaz, hogy én annak szentelem az életemet hogy eltöröljék a Rendeletet, de annyira soha sem leszek kegyetlen hogy mást tönkretegyek ezzel. - mondtam el a kétségeimet- Ráadásul erre valószínűleg a lehetséges alanyaink is rájönnének. - tettem pontot az i-re.
Nagy kár, hogy nem tudjuk valahogyan biztosítani hogy a legelső akciónk sikeres legyen. Ha azt meg lehetne oldani valahogy, ezerszer könnyebb lenne meggyőzni a hírességeket hogy segítsenek nekünk.
- Oké, akkor csak mi ketten. Hmm.. de izgalmasabb lenne ha éjszaka játszanánk. - vigyorogtam - Benne vagy?
Még soha sem kviddicseztem sötétben. De szívesen kipróbálnám! Remélem Helenának is tettszik az ötlet.
Kiröhögte a pólós ötletemet. De most miért? Nagyon király lenne. Jó, mivel én sem gondoltam komolyan vele nevettem. Bár megvan mit kap tőlem karácsonyra.
Amikor azt mondta hogy él a családom, hitetlenül fordultam felé. De abban a pillanatban, hiába tudtam hogy halottak, elkezdtem keresni őket a tekintetemmel.  Aztán a szokásos, bennem élnek dumával jött. Már vissza akartam szólni neki valami igazán bántót, amikor a szemébe néztem. És megértettem. Ahogy megláttam a szemében a belenyugvást, mintha engem is elöntött volna a béke. Soha se fogom teljesen kiheverni a szeretteim hiányát. Ezt el kell fogadnom. De nincs se jövőm, se jelenem a múltam feldolgozása nélkül. Mikor meghaltak, depressziós lettem. Utána meg a szőnyeg alá söpörtem a fájdalmamat. Nem tudom melyik volt rosszabb döntés. Mert mindkét esetben én döntöttem. A könnyebb utat választottam. Most a nehezebbet fogom.
De rádöbbentem hogy szembe kell néznem a fájdalommal. És le kell győznöm! Nehéz harc lesz, de én megvívom. Valahogy. Aztán még valamire rájöttem. Nem kell egyedül harcolnom. Talán a segítséget lesz a legnehezebb elfogadnom. Viszont megteszem.
- Azt.. azt hiszem a Karácsonyi szünetet mégis a nagynénéméknél töltöm. Eddig féltem odamenni.. Az emlékek miatt. De igazad van. Nem bujkálhatok örökké. Talán.. talán egyszer még a temetőbe is elmegyek.-] mondtam. A temetés óta nem látogattam meg a sírokat. Majd erőt veszek magamon. Huuhh. Elég sok ez így hirtelen, de jobb gyorsan letépni a ragtapaszt.
Csak forgattam a kezemben a levelet. Néztem, és próbáltam rájönni vajon kinek a neve lehet benne. Aztán Helena felajánlotta hogy kinyitja helyettem. Hihetetlenül megkönnyebbültem. -Igen, igen légyszíves! - kiáltottam, és közben odaadtam neki a sorsomat megpecsételő,ámde mégis egy átlagosnak tűnő borítékot.

- Ezzel egyet értek- csak ennyit válaszoltam. Én már nagyon sok mindent kitaláltam, és cseppet sem érdekelt az sem, ha öngyilkosnak kell lennem a Minisztérium küszöbén. A lényeg egy volt: ébredjenek fel az emberek- Pontosabban nem értek egyet veled- nem akartam veszekedni, de ez az ügy túl fontos volt nekem- Ha Viktor el is veszítené emiatt az állását, szerintem megérné a dologért. Tudom, hogy az az álma, de ha ő úgy gondolkozik: majd megoldja más; akkor az egész dolog meg van lőve. Mindenkinek azt kell gondolnia: feláldozom magam az ügyért, hogy másoknak jobb legyen. Akár meg kell fenyegetni a Minisztériumot: ha nem törlik el a Rendeletet, felrobbantjuk az összes varázslósulit, vagy sok emberrel együtt kiállunk a fogadószintre, és a szökőkútba fojtjuk magunkat... Na jó, ezek hülye példák voltak, de példának jók! Az a lényeg, hogy készek legyünk tenni az ügyért. És akkor baj nem lehet, ugyanis nem akarnak még kevesebb mágust- számomra az ügy lezárt volt.
Kviddics éjszaka. Hmm.- Persze hogy benne vagyok!- vigyorodtam el. Óriási lesz, abban biztos voltam.
Láttam, hogy Katie elgondolkozik- Nagyon jól teszed- feleltem, amikor láttam, jól döntött.
Nézegettem Katie borítékját. Gyors mozdulattal kibontottam, és elolvastam a benne rejlő nevet. Félix Dragomir. Látásból ismertem a srácot. Egyátalán nem rossz, és eddig semmi negatívat nem hallottam róla. Nem húztam az időt, Katienak is jobb így- A kijelölt párod Félix Dragomir- vártam a lány reakcióját.